"Hivatásos boszorkány" ismerősöm mondta, hogy akit egyszer megkísértünk, annak a szelleme örökre velünk marad. Februárban az egyik írásomban megkísértettem Veronica Franco szellemét és akkor arról elmélkedtem, hogy vajon miért nincs a magyar politikusokban annyi tisztesség, hogy a rendszerváltás óta elkövetett hibákból okulva, felállva vállalnák a hibák sorozatát. Akkor párhuzamot vontam a középkori Velence boszorkányüldözéseivel, amikor is a velencei szenátoroknak kellett vállalniuk erkölcstelenségüket egy szabad szellem védelmében.
Most ismét kísért Veronica Franco szelleme. Igaz, most másképpen, más tartalommal és más erkölcsi alapon. Bár igaz, hogy Veronica Franco kurtizán volt - és költő is egyben - és életét a pápai inkvizítortól kellett megmenteni, de ott mégsem az erkölcstelenség vállalása volt a kiállás lényege, hanem tetteink bátor vállalása.
Most Dávid Ibolya próbált Marco Venier bőrébe bújni és most ő kiáltott fel: - Álljatok fel! Először is elnézést kérek a néha velencei szenátortól, hiszen ő teljes hittel és igaz szívvel akarta a bátor kiállást, ellenben Dávid Ibolyát egyetlen cél vezérelte, pártelnöki hatalmának megtartása. Nem hiszem, hogy sokan vannak, akik komolyan vették ezt a feloszlatási játékot. Hogy miért? Nagyon egyszerűen hangzik a válasz, mert igazából senki sem gondolta komolyan. Dávid Ibolyának túlságosan jól jött a kémhistória, amit még megspékelt egy oszlatási beadvánnyal. Az ellenfél eltűnt, a beadványát leszavazták ugyan, de erkölcsi győzelem az övé. Mától, mint diadalittas vezető harcolhat tovább a parlamenti küszöd eléréséért, amihez most maradt 2 éve. A legnagyobb ellenzéki párt is örül titokban, hiszen a kialakult gazdasági és társadalomi gondokra az üres frázisokon kívül más megoldási javaslata nincs. Ráadásul a Fideszen belül sem nézi mindenki jó szemmel a nagyvezér köztársasági elnöki rendszerre váltani akaró elképzelését. Meg aztán ha ők jönnének - ami úgyis elkerülhetetlen 2010-ben - akkor egyből éleset kéne vágni, az meg a sok lelkes hívőnek is fájna és lehet, hogy hamar megtudnák, hogy a tojásrántotta mégis csak jobb, mint a nyers tojás.
A kormánypártiak és a volt kormánypártiak gondolatát meg a totális vereség lengi át, így arra nem lehetett számolni, hogy végérvényesen feloszlassák magukat. Legalábbis a magát jelenleg beazonosítani sem tudó szövetség bukná a legnagyobbat. Nekik még az is gondot okoz, hogy reggel, amikor kikelnek az ágyból, kitalálják, vajon kávét vagy tejeskávét szoktak-e inni ilyenkor.
Ezek tükrében meg egyértelmű, teljesen fölöslegesen kiáltotta el magát Marco Venier, néhányan bátortalanul ugyan felálltak, de a többségnek a segge nehéznek bizonyult, aminek a remegő lábbal állók is örültek. Nem hívták csatasorba seregüket, csendben, füttyszó nélkül vették tudomásul a számukra is megfelelő végeredményt.
Csak szegény Veronica Francot hozták megint szégyenbe. A főbűnös meg én vagyok, aki a múlt szépséges történetét próbálta ismételten ráhúzni erre a totálisan elfuserált magyar valóságra.
Bár boszorkány ismerősöm figyelmeztetett előre, akit egyszer megkísértünk, az életünk végéig velünk marad.