"Lesz majd Orbán, takarodj is"

2008/10/08. - írta: lalolib

Mielőtt bárki is félreértené a fenti mondatot, ez nem írói munkásságom része (ami ugye valójában nincs is), hanem magától Orbán Viktor szájából hangzott el, mint egy megerősítése annak, hogy valójában mire is számít a jobboldal vezére. Persze egy kicsit nagyképűnek is vélhetnénk a kijelentést, hiszen már most megelőlegezi magának a miniszterelnöki pozíciót és az azzal járó tojásdobálást és szidalmazásokat, de ismerve a közvélemény-kutatási eredményeket, inkább ez a felkészülés kategóriájába tartozik.
Talán még agykurkász is foglalkozik vele, hiszen már ő is látja, nem lesz fenékig tejföl a hatalom átvétel utáni időszak. Még akkor sem, ha az ország rémképe, egy kétharmados választási siker után kedvezve a tojásdobálóknak, a vezér szavaival élve: "hogy a nép - nem a Fidesz, hanem, hogy a magyar nép - megkérdezze, hogy barátom, hogy is állunk a felelősség kérdésével", elkezdődhessen egy elszámoltatási csetepaté. Egyet azonban nem kéne elfeledni, ha "lesz majd Orbán takarodj", akkor bizony tőle is megkérdezheti majd a nép, "hogy is állunk a felelősség kérdésével"? Mert meg fogja kérdezni.
Azok, akik ma arra használják az utcát, hogy romboljanak és álarc mögé bújva hősködjenek, azok az első be nem váltott ígéretre ismét álarcot fognak húzni és már nem Gyurcsány és Demszky felé fognak röpködni a tojások, hanem Orbán és Kósa felé.
Nyilatkozata szerint békességet szeretne hozni ennek az országnak. Ezzel meg már megint előre vetíti a győzelmet és azt is, hogy a Fidesz őt jelöli majd miniszterelnöknek. Ezek szerint Orbán Viktor vagy látnok, vagy egy annyira "demokratikus pártnak" az elnöke, ahol a vezérnek annyi joga van, mint mondjuk a dél-amerikai diktátoroknak. Röviden: amit elképzel, amit elmond, az úgy is van.
Egy valamit azért nagyon jól lát elnök úr, legyen látnok vagy esetleg egy dél-amerikai diktátor hasonmása, hogy 2010 után biztosan lesz "Orbán, takarodj."
Erre meg fel kell készülni, talán javasolhatok is néhány tézist Csernus doktor (tudják, agykurkász) agyszüleményeiből. Az egyik szerint, aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Szerintem Orbán is tudja, hogy mit kéne tenni az ország rendbetétele érdekében, de most inkább a törölközőt választja. A másik Csernus intelem szerint meg kell tanulni vállalni a következményeket a tetteink az ígéreteink után, és nem másban kell keresni a saját hibáink okát. Azt meg már én teszem hozzá, hogy ehhez felhasználni a magyar népet, már nem látnoki, hanem diktátori szerepkör.
A végső igazság meg az, hogy vesztesekre mindig szükségünk van ahhoz, hogy tudjuk hová jutunk, ha az útjukat járjuk. Ők a viszonyítási pont, ők a nullák, ahogy Csernus fogalmaz, akik így töltik be végül a küldetésüket. Akit ma Gyurcsány Ferencnek hívnak, és akit holnapután meg talán Orbán Viktornak.
Jó éveknek nézünk elébe annyi bizonyos. Lesz dolga Csernus doktornak.

103 komment

Könyörgöm, akasszuk fel!

2008/10/01. - írta: lalolib

A fenti kijelentés hallatán bizonyára sokakban a kegyetlenségen, és a mai politikai állapotokon túl, egyből Radványi Géza remekműve, a Valahol Európában elevenedik meg. Persze ott elárvult gyerekek bandába verődve próbálják túlélni a háború utáni éveket és mikor elhangzik az azóta szállóigévé váló mondat: "Felnőtt. Ellenség. Könyörgöm, akasszuk fel" - igazából kevesen gondolnak a kivégzés ezen ősrégi módjára. A filmben is egy szeplős kis csibész mondja ezt, mikor a rongyos, árva gyerekek egy csapata megtalálja a neves karmestert rejtekhelyén, egy romba dőlt kastélyban, aki a világtól megundorodva, magányosan él. A gyermekek először idegenkednek a felnőttől, ám hamarosan megbarátkoznak vele, sőt megszeretik őt. Simon ugyanis nem hazudik nekik, és nem csapja be őket, mint a többi felnőtt. Sőt, öntudatra ébreszti őket. Megtanítja nekik, hogy a szabadság a legfontosabb érték, melyhez minden embernek, így nekik is joguk van.
Talán ennyi elég is lenne a jegyzetnek, hiszen mindent elmondanak a film tanulságai. Biztos kitalálták már, Arnóth Sándor (volt) képviselő kijelentése kapcsán jutott mindez eszembe. Magával a kijelentéssel már nincs kedvem foglalkozni, hiszen lassan már lerágott csont és a Fidesz nagyon gyorsan és frappánsan megoldotta a számára is kényes kijelentést. Száműzte az alig néhány hónapos gyerkőcöt. Pedig a képviselő úr biztos, hogy tanulni akart. De ott, a képviselők dicső házában nem volt egy Simon Péter, aki megtanította volna őt viselkedni. Persze igazságtalan lennék, ha nem említeném meg, hogy sajnos másokat sem. Hisz elhangzott már itt - természetesen kipontozva - a "b… meg a k… anyád", "a fidesz kapja be a f…", és hasonló finomságok, de inkább nem részletezem.
A lényeg itt Simon Péter személye. Ő tudott hitet, becsületet, tiszteletet és hősiességet átadni a gyerekeknek. Ők együtt képesek voltak újjáépíteni a lepusztult várat (most írhattam volna hazát is!), képesek voltak áldozatot hozni egy jobb élet reményébe. Akkor, amikor majdnem az elég világ elpusztult.
Ma sokkal könnyebb dolgunk lenne, de Simon Péterek hiányában eleve bukásra vagyunk ítélve.  Pedig már a Dr. Kotászok ideje is lejárt, bár egyesek megpróbálnak néha-néha a bőrébe bújni, de szerencsére nincs sok esélyük. Ezért volt dicséretes a képviselő villámgyors eltüntetése. Az persze már a vicc kategóriájába tartozik, ahogy az esetet azonnal megpróbálta kihasználni a város szoci szervezete, és ahogy a "város- és Dr. Kotász védők" megpróbálták ezt hangos fújjolások közepette megakadályozni.
Vajon mit is kívánhatunk magunknak ezek után? Személy szerint én egy személyt, ha lehetne, akit Simon Péternek hívnak.
Csak attól tartok, hogy Somlay Artúr után már senki sem tudja hitelesen eljátszani a szerepet.

11 komment

Összeesküvés elmélet

2008/09/25. - írta: lalolib

Tényleg csak a véletlen műve, hogy mostani jegyzetem címe ismét egy filmre utal, de most tényleg ártatlan vagyok és ígérem nem is fogom a film történéseit mondókámba keverni. Bár Julia Roberts-el szívesen tennék kivételt, de félek attól, hogy ha most az isteni Julia itt lenne, és megismerné Demeter Ervin összeesküvés elméletét, valószínűleg nagyon messze futna szeretett hazánkból. Annyit tudunk Juliáról, hogy remekül és szépen is fut, de mi inkább szépséges mosolyáé szeretjük és ezért igazságtalan lenne egy ronda bajuszos ember baromságai miatt messze üldözni. De inkább nem is keverem bele, legfeljebb Mel Gibsont, de vele kapcsolatban általában a nőknek szokott eszébe jutni. ez-az. Pedig az általa megszemélyesített Jerry nem emlékszik saját múltjára, csak halvány sejtései vannak, amelyek félelemmel töltik el. Itt már talán még hasonlóság is van Demeter Ervin és Mel Gibson között (elnézést kérek a hölgyektől a komolytalan összehasonlításért) és ráadásul még saját ígéretemet is megszegem, de egyszerűen utálom ha valaki úgy próbál hülyét csinálni belőlünk, hogy még komolyan is gondolja amit állít. Ez meg tényleg diliház, ahol remélem van még néhány szabad ágy (és nem csak Jerry számára).
Az "összeesküvés-elmélet" kifejezés jelenthet egyszerűen egy összeesküvés vádját, de jelenthet azonban olyan (egymással nem szükségképpen kapcsolatban álló bizonyítékokból álló) érvelést is, ami nagyszabású összeesküvések létét tételezi fel, amelyek bármelyikének messzemenő társadalmi és politikai következménye lehet, ha igaznak bizonyul - írja a Wikipédia lexikon.
Igazságtalan lennék, ha Demeter Ervin mellett nem említeném meg Kövér László és Csányi Sándor nevét. Mivel az előbbiek politikusoknak hívják magukat, így velük kapcsolatban nincsenek aggályaim, nem is leptek meg a dupla titkosszolgálat tényével és azzal a magyaros mentalitással, hogy bizonyított állításra támadással felelnek. De Csányi Sándor, a leggazdagabb magyar már más eset. Ő nem csak a vagyonával, de szakmai múltjával is nevet szerzett magának és volt olyan variáció, hogy mint miniszterelnök vezeti ki majd hazánkat a kátyúból. Csak hát sáros ő is. Mivel magyar, egyből támad és bizonyos OTP szerverek lefoglalására hivatkozva próbálta jobb belátásra bírni a főrendőrt. Azt persze nem kérdezte senki, hogy vajon mit keresnek egy ilyen cégnél OTP szerverek, de itt most nem erről van. Azt tudtuk eddig is, hogy mindent kettős mércével mérnek hazánkban, hogy két Magyarország van, de titkosszolgálatból azért egy is elég lenne. Ennek legfeljebb a régi titokőrök és besúgók örülnek, mert munkalehetőség úgy látszik, van elég. Ezen a téren nem látom a munkanélküliség ijesztő rémképét.
Magáról a "kit, hol, miért és milyen eszközökkel" vádakról most nem szólnék, mert folyamatban lévő ügyről badarság lenne véleményt alkotni. Hogy akkor Demeter Ervin, Kővér László és Csányi Sándor miért mondott egyből véleményt? Az előbbiek egyszerű, de elfuserált politikusok, az utóbbi meg dúsgazdag magyar bankár, aki úgy gondolja, a pénze mellé a háttérből való politikai manőverek is hozzátartoznak.
És ha ehhez hozzávesszük Szilvásy György személyét, aki mint titokminiszter játssza el a szakma bizalmát, a végén tényleg az egész ügyből csak egy komolytalan összeesküvés elmélet marad, Julia Roberts és Mel Gibson nélkül.
Értük azért kár, mert nagyon szeretem Julia Roberts mosolyát és Mel Gibson "komolytalan" játékát. De nem kedvelem az utánzókat, mert ők pojácák, akik ráadásul a mi bőrünkre játsszák kisded játékaikat.

2 komment

Loreena McKennitt álma

2008/09/21. - írta: lalolib

Találkozásom Loreena zenéjével talán a sors akaratából a rendszerváltás kezdeti éveire tehető. Egy családi videóhoz kerestem zenéket és ehhez unokaöcsém adott egy válogatott cd-t (akkoriban kezdődött igazán az mp3 fénykora), és ott leltem rá.  Miért szerencse ez a kettősség? Tán bele akarom magyarázni a rendszerváltásba Loreena-t? Szó sincs róla. Inkább az eltelt évek bizonyították, hogy amíg Loreena jó úton jár, mi sajnos nem találtuk meg a jövőnket.
Ezért még irigylem is Loreena McKinnittet. Ő nagyon szilárd talajról keresi a múltját, mert van jelene és kétségbevonhatatlan a jövője is. A mi múltunk ellenben kétszeresen múlt, az eltűnt idő is kétszeresen tűnt el. Oda a világ is, amelyben eltelt. Törés állt be, megszakadt a rendszerváltás folyamata. Ma már nem tudjuk, hol tartunk és merre, és van-e egyáltalán jövőnk.
Mi táplálja Loreena biztos jövőjét? Az utazások, a felfedezések, a közös múltunk keresése. Megpróbálja kitalálni, miért úgy vannak a dolgok, ahogy, és ehhez szerinte muszáj ismernünk a múltat. És ha a múltat kutatod, rájössz, hogy a történelem bizony ismétli önmagát. Most tényleg nem akarok történelem órát tartani, de ha belegondolunk hazánk vérzivataros múltjába, talán a bizonytalan jövőkép nem is olyan futurisztikus. Mert amit el lehet cseszni, azt mi el is szoktuk cseszni. Mert ilyenek vagyunk, mert képtelenek vagyunk a normális emberi kapcsolatokra, mert már a szomszédok is politikailag különülnek el, mert egy borzalmas évfordulót úgy "ünneplünk" mint tegnap este. Vérrel, zsidózással, rombolással, fekete maszkot viselő huligánokkal és fekete ruhát viselő "utánzókkal". Mert mi nem keressük a múltunkat hanem bezárjuk. Mi nem megérteni akarjuk a jelenünket, hanem lerombolni. Pedig tudnunk kell, hogy egész életünk során mindig csak a jelent birtokolhatjuk és sohasem többet. A múltunkat meg lehet érteni, a jövőnket meg tervezni, de ha a jelenünkben nem tudunk normális élni, el fog tűnni a múltunk és bizonytalanná fog válni a jövőnk.

Tovább 8 komment

Veronica Franco ismételt megkísértése

2008/09/16. - írta: lalolib

"Hivatásos boszorkány" ismerősöm mondta, hogy akit egyszer megkísértünk, annak a szelleme örökre velünk marad. Februárban az egyik írásomban megkísértettem Veronica Franco szellemét és akkor arról elmélkedtem, hogy vajon miért nincs a magyar politikusokban annyi tisztesség, hogy a rendszerváltás óta elkövetett hibákból okulva, felállva vállalnák a hibák sorozatát. Akkor párhuzamot vontam a középkori Velence boszorkányüldözéseivel, amikor is a velencei szenátoroknak kellett vállalniuk erkölcstelenségüket egy szabad szellem védelmében.
Most ismét kísért Veronica Franco szelleme. Igaz, most másképpen, más tartalommal és más erkölcsi alapon. Bár igaz, hogy Veronica Franco kurtizán volt - és költő is egyben - és életét a pápai inkvizítortól kellett megmenteni, de ott mégsem az erkölcstelenség vállalása volt a kiállás lényege, hanem tetteink bátor vállalása.
Most Dávid Ibolya próbált Marco Venier bőrébe bújni és most ő kiáltott fel: - Álljatok fel! Először is elnézést kérek a néha velencei szenátortól, hiszen ő teljes hittel és igaz szívvel akarta a bátor kiállást, ellenben Dávid Ibolyát egyetlen cél vezérelte, pártelnöki hatalmának megtartása. Nem hiszem, hogy sokan vannak, akik komolyan vették ezt a feloszlatási játékot. Hogy miért? Nagyon egyszerűen hangzik a válasz, mert igazából senki sem gondolta komolyan. Dávid Ibolyának túlságosan jól jött a kémhistória, amit még megspékelt egy oszlatási beadvánnyal. Az ellenfél eltűnt, a beadványát leszavazták ugyan, de erkölcsi győzelem az övé. Mától, mint diadalittas vezető harcolhat tovább a parlamenti küszöd eléréséért, amihez most maradt 2 éve. A legnagyobb ellenzéki párt is örül titokban, hiszen a kialakult gazdasági és társadalomi gondokra az üres frázisokon kívül más megoldási javaslata nincs. Ráadásul a Fideszen belül sem nézi mindenki jó szemmel a nagyvezér köztársasági elnöki rendszerre váltani akaró elképzelését. Meg aztán ha ők jönnének - ami úgyis elkerülhetetlen 2010-ben - akkor egyből éleset kéne vágni, az meg a sok lelkes hívőnek is fájna és lehet, hogy hamar megtudnák, hogy a tojásrántotta mégis csak jobb, mint a nyers tojás.
A kormánypártiak és a volt kormánypártiak gondolatát meg a totális vereség lengi át, így arra nem lehetett számolni, hogy végérvényesen feloszlassák magukat. Legalábbis a magát jelenleg beazonosítani sem tudó szövetség bukná a legnagyobbat. Nekik még az is gondot okoz, hogy reggel, amikor kikelnek az ágyból, kitalálják, vajon kávét vagy tejeskávét szoktak-e inni ilyenkor.
Ezek tükrében meg egyértelmű, teljesen fölöslegesen kiáltotta el magát Marco Venier, néhányan bátortalanul ugyan felálltak, de a többségnek a segge nehéznek bizonyult, aminek a remegő lábbal állók is örültek. Nem hívták csatasorba seregüket, csendben, füttyszó nélkül vették tudomásul a számukra is megfelelő végeredményt.
Csak szegény Veronica Francot hozták megint szégyenbe. A főbűnös meg én vagyok, aki a múlt szépséges történetét próbálta ismételten ráhúzni erre a totálisan elfuserált magyar valóságra.
Bár boszorkány ismerősöm figyelmeztetett előre, akit egyszer megkísértünk, az életünk végéig velünk marad.

6 komment

Tulipános oszlatás

2008/09/12. - írta: lalolib

Ma már valószínűleg csak a film tudorok ismerik a legendás Gérard Philipe játszotta Tulipános Fanfan történetét, mert bár több feldolgozást is megért már a történet, de ezek közül esetleg Penelope Cruz maradt meg a férfiak emlékezetébe. Persze az eredeti, az ötvenes évek elején készült filmben is egy csodálatos szépség, Gina Lollobrigida játszotta Adeline szerepét, de az akkori feldolgozásban mégis a ma már kultikus Gérard Philipe alakja testesítette meg a XVIII. században játszódó romantikus történetet kalandorának szabadság és szerelem utáni vágyát.
Azt nem tudom, hogy a mai tulipánosoknak vállalnak-e valamiféle örökséget Fanfan-nal, de a tavaszi virág mindenképpen összeköti őket. Persze ha jól belegondolnának, vállalhatnák is az örökséget. A fiatal és gondtalan lovag, gáláns az ifjú hölgyekkel, mindig kész harcolni a jó ügy érdekében, és sosem hátrál meg a hatalommal szemben (főleg ez a megállapítás tetszene). Fanfan igazi hős. A figura a XVIII. században tűnt fel, egyes elképzelések szerint La Tulipe őrmester szolgált a karakter alapjául, aki az angolok ellen vívott fontenoy-i csatában tüntette ki magát. De ez csak mítosz, valójában Tulipános Fanfan alakját a bátor, lovagias francia katonákból gyúrta össze a nép képzelete.
A magyar tulipánosok hada (no, a had szó egy kicsit erős, mert talán nincsenek is olyan sokan), a női tulipánnal az élen úgy gondolta most az ő igazsága következik. Valószínűleg csak megirigyelte a másik mini szervezet média szereplését, de most tényleg nagyon komolyra vette a figurát.
Oszlatni akar.
Bár az is lehet, hogy nem rendelkezik megfelelő filmes ismeretekkel és azt hiszi, hogy Fanfan szerepét Gergényi Péter játszotta, aki mint a nagy magyar oszlató került a történelmünk dicstelen arcképcsarnokába.
Ettől függetlenül az oszlatás gondolata komoly. Már a forgatókönyvet is benyújtotta elfogadásra, a producer meg is ígérte, hogy megtárgyalják a tervet, de valószínűsíthető, hogy egyelőre a forgatás elmarad. Egyrészt az ötletet a végrehajtásért felelős személyek (executive producerek, magyarul kormánypárti francióvezetők), nem nagyon támogatják, másrészt a főszereplő személyét is nehéz lenne Fanfan-ként eladni, hiszen nő. Persze meg lehetne bolondítani az eredeti történetet, hogy egy férfinak öltözött nő legyen a főhős, de személy szerint nem tudom elképzelni Dávid Ibolyát férfiruhában és hetyke bajusszal. A régebbi írásaimban általam már többször emlegetett "sztárliszt" is végleg eltűnne a pártelnök környezetéből, ami biztos felkorbácsolná az amúgy is egy kicsit indulatos elnöki kampányt. Elnöki kampány? Ha jól tudom, valami összeröffenésre készülnek a tulipánosok és talán vannak olyanok akik Fanfan szerepére mégis csak egy férfit szeretnének? És talán emiatt akar csak Ibolya oszlatni, mert egy harcias nő most tényleg jól mutat az elég igénytelenné váló magyar politikai palettán. És persze tudja, ha győzni akar, akkor bátornak, ügyesnek és fifikásnak kell lennie.
Ha ez így van, akkor sajnos vége Tulipános Fanfan mítoszának és borítékolható, hogy nem lesz oszlatás. És nem csak azért, mert túl sok a címeréhez ragaszkodó lovag, hanem azért is, mert ha régen ilyen kétszínű lett volna La Tulipe őrmester, a nép képzelete soha nem csinált volna belőle hit hű lovagot, és Gérald Philipe sem tűnhetett volna fel üstökösként a mozivásznon és Penelope Cruz sem játszhatta volna el Adeline szerepét a legújabb feldolgozásban.
Az meg nagyobb csapás lett volna a férfinépnek, mint egy esetleges oszlatás. 

1 komment
süti beállítások módosítása