Ezen a Szent Istváni napon nem akarok történelem órát tartani, egyrészt mert nem vagyok tanár ember, másrészt sajnos már régen jártam iskolába és bár szeretem a történelmet, ismereteim elég hézagosak már. Persze nem akarom másra kenni ennek a hiányát, hiszen olvasással sok mindent belehetne pótolni, de most mégis közzé tenném hiányérzetem. Vajon a média világa mit tesz annak érdekében, hogy a sok mocsok és szenzáció hajhászás közepette egy kicsit foglalkozzon az ünnep történelmi hátterével. Nézzük a választékot. M1: István, a király. Még szerencse, hogy elkészült ez a remekmű, így évente lelehet tudni a kötelességét a közszolgálati tévének. RTL Klub: Kútfejek és a Jó fiúk feketében járnak. TV2: Kalózsziget, 7 törpe, vanilia és csokoládé. No meg Loch Ness...Nem is sorolom továbt, mert még azt hiszik, műsorújsággá léptettem elé a blogomat. Pedig még sorolhatnám a helyszínelőket akik a szívek szállodáját előzik meg és még véletlenül sem hagynám ki a tököst meg a nőt.
Itt tartunk, Szent István ünnepén, amikor emlékezni kéne, amikor vissza kéne nyúlni ezer éves örökségünkhöz. Ennyit tud a média nyújtani, igaz, választéka sincs. Pedig létezik tematikus csatorna is, a Viasat History (minden dicséretem az ővék!), de ők is csak abból tudnak választani, ami van. Egyiptomi fáraók, római császárok, angol királyok és királynők - épp a héten volt egy nagyszerű filmecske a szűz királynőről, Erzsébetről - Sztálin és Hitler. Lassan jobban ismerjük a világtörténelmet, mint a miénket. Vajon a magyar média miért nem tud ezekhez hasonló dokumentum filmeket gyártani a magyar történelemről, az Árpád-házi királyokról? Persze nem vagyok naiv, tudom a választ: pénz és érdektelenség (amiben nem hiszek). Bezzeg ha a történelmi tudatlanságból eredően a feketében és kopaszon romboló kútfejek szétverik a TV székházat, már rohannak az események sűrűjébe. Az remekül kitölti a műsoridőt és még sok pénzbe sem kerül. Legfeljebb a helyreállítás, de az még belefér az elfogadható veszteségek rublikába. Manapság már nem István a hős, hanem Gerald Depardieu és természetesen az ünnepek elmaradhatatlasn Spencer-Hill kettőse. No meg a tűzijáték, mely akkor lenne igazán látványos, ha egy kis vihar is párosulna hozzá. Szinte súlykolják a nézőkbe, ne menjetek ki a Duna-partra, mert jön a hurrikán, inkább maradjatok a tévé képernyője előtt, mi majd mindent megmutatunk, ötpercenkénti reklámokkal fűszerezve, mely jó sok pénzt hozz a konyhára. Gondolom milyen problémát okozott nekik kitalálni, hogy a tűzijáték előtt milyen filmet adjanak le, hogy a néző még véletlenül sem kapcsoljon át a konkurencia csatornájára. Pedig a tűzijáték igazából média független.
Ha azok a robbanó töltetek tudnák, hogy a mai napon a tolvajok hercegnője mindent belead azért, hogy apám hős legyen a szívek szállodájába, ahol ünnepelni gyültek össze a szörnyek, a kalózok, a sárkányok és a törpék, valószinűleg inkább nem robbannának fel. Vagy mérgesen a látványos alakzatok helyett inkább egy nagy fityiszt mutatnának az őket több száz kamerával mutató médiának.

Én meg a Csodakutyák és a Fekete tulipán helyett inkább elmegyek a város koszorúzási ünnepségére és így emlékezem államunk alapításásra, Szent István ünnepén.