A Fábry rajongói oldal biztos kikéri magának, hogy a keresztény showman műsorcímét eloroztam és azt a miniszterelnök tegnap esti ténykedéséhez ragasztottam. Természetesen nem véletlenül. Nem mintha a két ember olyan nagyon közel állna egymáshoz. Talán egyszer, egy látványos köpés erejéig álltak szemtől szembe és bár Gyurcsány csak egy fotó erejéig tette tiszteletét az össznépi baromságban, de Fábry akcióját az óta százezrek követik. Köpéssel, fújjolással, tojásdobálással.
Tegnap azért békésebb volt a műsor. Nem volt közönség, sem fújjoló sem tapsoló, volt ellenben egy békés műsorvezető, aki mindent elkövetett annak érdekében, hogy kihozza Gyurcsányból az aggódó, felelősségteljes miniszterelnököt, akit a 2006-os öszödi beszéd óta az ország egyik fele keresi a másik meg üldözi. Azt persze nehéz megjósolni, hogy az egész világon átsöprő pénzügyi válság mennyire használt Gyurcsány Ferenc megtépázott tekintélyének. Egy valami azért biztos, a miniszterelnök eddig ténykedésének talán legjobb időszakát produkálta az elmúlt napokban. Ehhez hozzájárulhatott az is, hogy most végre ledobhatta magáról a politikusi szerepkört és kamatoztathatta közgazdasági képességeit. Mert azt még az őt utálóknak is el kell ismernie, amit az elmúlt héten elért, az sokkal több annál, mint amit vártunk. Csak meg kell nézni a mai árfolyamokat és belegondolni abba, hogy a forint stabilizáció hány ember arcát simította ki.
Tudom én is, és nem fogom elhallgatni a beszélgetés második felét sem, mert az is nagyon sok embert érint, és nem úgy, ahogy az árfolyamok kedvező alakulása. Mert megint össze kell húzni a nadrágszíjat, bár azon a szíjon már elfogytak a lyukak. Hogy szükség van a költségvetés kiadási oldalának drasztikus csökkentésére, ezt mindenki tudja. Elfogadni persze csak addig vagyunk hajlandók, amíg ez saját pénztárcánkat nem érinti. Erre meg most semmi esély. Érdekes módon Gyurcsány most nem is nagyon akarta megmagyarázni, inkább az emberek felelősségtudatára próbálta építeni a mondókáját. Ami egyetlen aspektus miatt eleve halálra volt ítélve: már nem nagyon hiszünk neki. Még akkor sem, ha az IMF hitelügyletet ügyesen vitte végig, még akkor sem, ha talán felmérve helyzetét, tisztázta magában, hogy 2010-ben veszíteni fog, ezért úgyis mindegy alapon megpróbálja immáron hasznosan eltölteni a hátralévő időt. Mert teendő lenne éppen elég. Amit 1990 óta nem mertünk megtenni, most annak isszuk a levét. Mert lehet itt jogosan az elmúlt hat évre mutogatni, de 1990-től 2006-ig nem csak hat év telt el. Annak meg semmi értelme, hogy most eljátsszuk Koppány vezér sámánjának szerepét és arról énekeljünk, hogy mi történt volna, ha Antall József nem esik bele a kisgazdák csapdájába, ha a szabad madarak nem fekszenek be Horn Gyulának, ha Orbán Viktor szintén nem kerül Torgyán markai közé és ha Gyurcsány lemond az öszödi rémálom után. Torda sámán már régen halott és a múltidézésnek sincs sok értelme.
Mi maradt ezek után nekünk? Egy erősödő forint, egy rakás rendelkezésre álló pénz amit akár el is lehet herdálni ha Gyurcsány mégis komolyan bele akar vágni a 2010-es választásokba. Bérbefagyasztás, emelkedő infláció, és egy reményt vesztő társadalom.
Ezen meg már Fábry, de Gyurcsány showder sem tud segíteni. Mert már röhögni sincs kedvünk.

Bevallom férfiasan jót kuncogtam szombat este Győzike megaláztatásán. Rá is fért már egy igazi szembesítés saját hazugságaival, ráadásul élő adásban, nyilvánosan. Nem történt más, csak a celebek elé tárták azokat a felvételeket melyeket a nézők láttak ugyan, de akik ott voltak az argentin dzsungelben csak Győzike hatásos előadásában ismerték. A hatás nem is maradt el, a showman (tudom, túlzás egy kicsit, de hát az végül is az RTL Klub egyik arcáról van szó) eléggé maga alatt is volt és dühében olyan szavak hangzottak el a szájából, mely után valószínűleg az ORTT néhány órás sötétítést fog elrendelni.
Talán ennyi elég is lenne Győzike számom kéréséből, hiszen ha hazugságról van szó, nála sokkal nevesebb egyének juthatnak az eszünkbe. Természetesen elsősorban Gyurcsány Ferencről van szó, aki szerint ugye "hazudtunk egész nap", és bár elég sokszor került szembe állításának súlyával, hasonlóan Győzikéhez, bár megtört egy kicsit, távozni nem volt hajlandó. Emberileg annyival többet ér Győzikénél, hogy ő be vallotta a hazugságot, de annyival kevesebb, hogy ő még kárt is okozott az országnak. Győzikén meg csak nevetünk.
Miért is jutott eszembe az egész történet? Mert a harmadik nagy "hazugságművész" a hétvégén ismét hallatott magáról. Ugyanis levélírásra adta a fejét. Elv-társaihoz (szándékosan nem írtam egybe, nehogy sértődés legyen a vége) írt levelében arra kérte őket, hogy segítsék hazánkat a pénzügyi válság megoldásában. A Fidesz elnöke szerint az intézkedés annál is inkább indokolt, mert az egységes belső piacon működő pénzintézetek eltérő kezelése komoly hátránnyal sújtja az eurózónához még nem csatlakozott tagországokat. A Fidesz elnöke szerint az intézkedések azért is  indokoltak, mivel az eltérő mértékű támogatások komoly hátránnyal sújtják az eurózónához még nem csatlakozott tagállamok pénzintézeteit, és egyben súlyosan torzítják az egységes piacon folyó verseny feltételeit. Egyértelmű és határozott kiállás, még talán tapsot is érdemelne.
Csak jelen pillanatban azt nem tudom eldönteni, hogy most vajon melyik Orbán Viktornak higgyek. Annak aki a leveleket írta, vagy annak, aki szónokolni szokott lelkes gyülekezetének. Mert az egyikben szinte felmenti hazánkat és a nemzetközi pénzügyi viszonyokat hibáztatja, máskor meg "bizalmi válságról" szónokol, mely szerint a problémák okozója egyetlen személy, akit egy gyors cserével el lehetne tüntetni, és akkor a piac is megnyugodna, a forint szárnyalna, a devizahiteleseknek annyira jó lenne, hogy a bankok helyettük fizetnék a törlesztő részleteket. Vajon a külföldnek miért nem számolt be a pénzügyi válság megoldására tett személyi javaslatáról? Talán az nem is igaz, csak egyszerűen folyamatosan hízelegni kell a hazai híveknek? Vajon Lilu mikor fogja Orbán Viktort is szembesíteni a mondataival?
Szerintem soha. Mert egyrészt fölösleges, másrészt a levelek megírása után egyből beindult a fidesz információhenger, mely a levelek méltatásán túl már ismét a kormány bizalmai válságát szajkózza. Mint egy jól idomított papagáj, nehogy kétségeink legyenek a pénzügyi válság legfőbb okozójával szemben. Gyurcsányt amúgy is könnyű szidni, egyfelől népszerű belerúgni még egyet, másrészt mivel egyszer már beismerte a hazugságot, így a hazug embert könnyebb is utolérni, mint a sánta kutyát.
Ép úgy, ahogy szombaton Győzikét, Őszödön Gyurcsányt, az október 23-án Orbánt is utolérték. Valahol olvastam, hogy Amerikában kifejlesztettek egy olyan kamerát mely felismeri a hazugságot az emberi arc hőmérsékletváltozása alapján. Persze ezt a technikát a reptereken használnák, de talán jó lenne néha kölcsönkérni, hogy a politikusaink ne tudják álcázni saját hazugságaikat. Mert ők eddig büntetlenül tették. Ép úgy, ahogy Győzike.
Ettől lett az egész diszkrét és bájos.

Megtörtént hát az, ami utoljára a rendszerváltás hajnalán, a nemzeti kerekasztal óta nem: az ország sava-borsa összejött meghányni-vetni országunk kilátástalannak tűnő helyzetét. Ki minek örülhetettt szombaton? A résztvevők valószínűleg a fél egy körül bejelentett ebédnek, a nézők meg a celebes Márk kiesésének.
Hogy ez nem egy műsor volt? Hát, ebben azért nem vagyok teljesen biztos. Celebek (magyarul hírességek) gyűltek össze Argentínában és celebek tanácskoztak a Tudományos Akadémia épületében is. Ráadásul mindkét helyen a szereplők nem önmagukat adták, csak eljátszották a rájuk osztott szerepet.
A miniszterelnök eljátszotta a Grál-lovagok szerepét, aki élete és pártja feláldozásával is védi a Szent Grált, vagyis az ország költségvetési egyensúlyát. No meg egy kis időt akart nyerni, hogy a végső kiszavazás előtt még egyesíteni tudja erejét, mely az elmúlt években alaposan megcsappant.
Az ellenzék vezére ezzel szemben meg sem próbált Parsifal szerepébe bújni, és meg sem próbálta megérteni, hogy valójában mit is szolgál a Grál. Egyből támadott, igaz, azt nagyon határozottan és célratörően. Azt eddig sem titkoltam, hogy nem nagyon kedvelem Orbán Viktort, de azt el kell ismerni, szombaton nagyot alakított. Egy olyan államférfi képében pózolt, aki nem fél senkitől és semmitől, aki bátran kioszthatja a bankokat, a kapzsi befektetőket, az éhenkórász kormánytagokat, és a szakállas liberális bácsik eltévelyedett gazdaságpolitikáját. Nem kérdéseket tett fel és nem is kérte válaszokat. Csak vádolt, de azt nagyon határozottan, összeszedetten és céltudatosan. A mostani helyzetben ezek után biztos, hogy nem fogják a nézők kiszavazni a további játékból.
Most ha nagyon gonosz akarnék lenni, akkor biztos találnék az Argentínában "raboskodó" celebek között méltó párt számára, de ilyen összehasonlítást talán még ő sem érdemel, ismerve az ottani résztvevők személyét.
A kioktatás után már unalomba fulladt az egész összejövetel, mindenki elmondta a maga verzióját és négy óra körül vége is lett a nagy népi összeborulásnak. Talán Dávid Ibolya akasztotta még ki a nagyérdeműt, amikor előrántotta Margaret Thatcer (alias Vaslady az esős Albionból) programját és néhány perc alatt ezermilliárdos megszorítást prezentált fel. Azt persze a magyar Tharcer-klón elfelejtette megemlíteni, hogy egyszer már volt bátorságpróbán és bizony ott elég kevés csillagot gyűjtött. És a nézők szépen ki is szavazták. Talán sokkal hitelesebb lett volna azokban az években előállni ezekkel a megszorításokkal és talán jobb lett volna, akkor nem engedni minisztertársának közel 500 milliárdot elherdálni vidékfejlesztésre (no meg egy-két milliárdot a Fradira). Persze igazságtalan lennék, ha nem szögezném le, hogy rajta kívül már szinte mindenki részt vett a bátorságpróbán és szinte mindenki meg is bukott rajta. A baj csupán az, hogy a nézők csak az argentin dzsungelből tudják kiszavazni a celebeket és nem az egész médiából.
Kormányok jönnek és mennek, de a szereplők ugyanazok. Akik már egyszer megbuktak a bátorságpróbán, mert gyengék voltak és nem merték felvállalni, hogy lenyomják a torkukon a csúszó-mászó férgeket. Helyette inkább állandóan szabadkoztak, állandóan megmagyarázták, vagy üvöltözték, hogy a gyávaságuk inkább erény, a tehetetlenségük meg erőteljes dinamizmus. Ebben a magyar politika elit egyenlő a legnagyobb magyar celebbel, Győzikével.
És sajnos mi nézők sem vagyunk sokkal különbek, hiszen ahogy eddig Győzikét nem szavaztuk ki, úgy az országot idáig elvezetőket sem küldtük melegebb éghajlatokra.
Igen, Argentínába, a dzsungel közepére. Ott talán nem tudnának nekünk kárt okozni.

Az éppen Jordániában parádézó Sólyom László üzent egy nagyot az itthoniaknak, akik éppen a pénzügyi válság sebeit nyalogatva próbálják jobb útra terelni országunkat. "…én ezen a tanácskozáson nem kívánok részt venni, az állam nem így működik." - nyilatkozta az államfő.
Csak feltételezem, hogy az Elnök úr véleményét a mostani kirándulásának a helyszíne hatja át, mert az állam tényleg nem úgy működik, ahogy Jordániában. Ott ugyanis királyság van és lehet, hogy a felhajtás, amit II. Abdullah prezentált hazánk köztársasági elnökének, az felébresztette benne a nálunk már száz éve letűnt időszak nosztalgiáját.
Hiszen mással nem nagyon magyarázható az, hogy Sólyom László egyszerűen elfelejtette magával vinni az alkotmányt, mely szerint a köztársasági elnök az, aki kifejezi a nemzeti egységet. Jelenleg meg Sólyom Lászlónak hívják hazánk köztársasági elnökét.
Biztos dühös volt a szervezőkre, hogy miért éppen mostanra kellett megszervezni ezt a különleges vizitet. Mert talán most itthon lenne a helye a köztársaságunk elnökének. Talán éppen neki kellett volna kezdeményezni egy ilyen találkozót. Talán éppen neki kellett volna nyugalmat és megfontoltságot árasztania és talán éppen neki kellett volna kiállni és népszerűségét felhasználva türelmet és bizalmat kérni. 
Ehelyett egy arab királlyal parádézik, a fogadások között meg-megejtve néhány alibi szintű kereskedelmi megbeszélést, és mikor meghívják országának helyzetének tanácskozására, üzen egy jót. Olyan sólymosat. Néhány precízen megfogalmazott mondat, persze kimérten, szinte szótagolva, hogy mindenki jól értse. Közben sehol egy mosoly, egy arcrándulás. Nyilatkozat vége, lábakat szét lehet nyitni, lehet levegőt venni, megfordulni és katonásan távozni. Úgy, ahogy eddigi ténykedése során megszoktuk.
Arról, hogy mi történik itthon és a világban? Az mellékes, lényeg, hogy "a tanácskozás nem szolgálja a felelősségi viszonyok tisztázását, technikailag nem látom célravezetőnek". Talán valakinek szólni kéne, hogy már nem egy alkotmánybírósági határozatot olvas fel.
Megjegyzem "technikailag" én sem látok túl sok értelmét a megbeszélésnek, de egy válogatott focista, ha felhúzza a piros-fehér-zöld mezt, nem csak technikailag és taktikailag kell éretnek lennie, hanem a szívében is képviselni kell a hazáját.
Azzal is tisztába vagyok, hogy az egész megbeszélés egy jó nagy lufi, mely a tárgyalás megkezdésével ki is fog pukkadni. Pedig van rá példa, hogy ez jól is működhet, például a méltán irigyelt írek valahogy így oldották meg közel 20 éve az előttük álló gazdasági és társadalmi problémákat. Félretéve a politikai ellentéteket, a több időszakon átívelő programokat együtt, kompromisszumok árán határozták el. És mostanra Írország lett a mérce. Talán Sólyom Lászlónak Jordánia helyett oda kellett volna mennie és akkor a királyi pompákon túl, ésszel, szívvel és tisztességgel dolgozó államférfiakkal is találkozik, és akkor talán a hazaküldött üzenet sem lett volna ilyen kimért és száraz.
A felelősség kérdését meg jobb, ha nem vitatjuk Elnök úr, mert bár igaz, hogy hazánk parlamentáris, de azért a Köztársasági Elnök sem dughatja homokba a fejét, ha beüt a krach.
Ha azonban jól belegondolunk, hogy Sólyom László éppen hol tartózkodik, akkor már fölösleges csodálkozni. Mert Jordániában van homok bőven.

Engedjük, hogy a pénzünk nekünk dolgozzon, ne pedig folyton mi dolgozzunk a pénzért! - állítja Adam Jackson amerikai író. Ez a tőzsdecápás gondolkodás egy kicsit eltér az író egyéb műveitől - főleg az "Az igaz szeretet 10 titka" könyvétől -, de úgy látszik az elismert író már annyit keresett a könyvei után, hogy úgy gondolta, illik az agyán túl a pénzét is megdolgozatnia. Valószínűleg, ha esetleg őt is elérte a világon átviharzó pénzügyi vulkán, már nem lenne annyira büszke a fenti gondolatára, még annak ellenére sem, ha mindannyian tudjuk, mostanság ez jellemezte mindennapi életünket.
A befektetési piacon rengeteg ajánlattal bombáznak bennünket a bankok, a befektetési alapkezelők, a biztosítók, a brókercégek, de voltaképpen ezt teszik az ingatlanértékesítők, az autó-kereskedők és még ki tudja hányan. Mivel szeretünk munka nélkül sok pénzt keresni, előtört a 21.századi emberéből a kapzsiság. Az új érték megalkotásánál már sokkal fontosabb szempont lett a hozam hajszolása, a minél nagyobb megtérülés elérése. Amikor azonban mindenki hatalmas elánnal veti bele magát a nagy ígéretek keresésébe, akkor nagyon könnyen fejtetőre állhat a világ. Mit is várhattunk, amikor az elmúlt években már olyan cégek és befektetések kerültek a tőzsdére ahol csak üzleti tervek, és egy jól csengő domain-névvel rendelkező weblap működött, de ügyes hackerek elérték a több milliós kattintást, melynek vonzataként a tőzsdecápák meg gondoskodtak a részvényárak emelkedéséről? Ehhez jöttek még az orosz valamint a távol-keleti piacokon hirdetett és szuperhozamot hozó, de egy kicsit átláthatatlan, de jól csomagolt kötvények, melyek eleinte iszonyatos hozammal "kedveskedtek" a befektetőknek.
Hozam, kockázat, likviditás – általában e három jellemző mentén értékelhető egy befektetés. Olykor egyes tényezők túlértékelődnek másokkal szemben. Amikor a hozam lesz túlsúlyos, a kapzsiság az úr; amikor a kockázat, akkor a félelem.
Mostanra ért össze a kapzsiság és a félelem. Ezt annak ellenér állítom, hogy egyesek szerint a gazdaságban a kapzsiság elősegíti a fejlődést. De mi van akkor, ha kapzsiságunk már túltesz a gazdaságon? Mi van akkor, ha egyszerre több millió kisbefektető gondolja úgy, hogy nem lesz tovább felelőtlen bankárok játékszere?
Talán ettől ijedt meg először Amerika, majd Európa és eléggé tisztességtelen eszközökkel nyújtott mentőövet a felelőtlen bankoknak. Mert ne legyenek kétségeink, ezek a dollármilliárdok az adófizetők pénzéből vándorolnak ismét a bankok trezorjaiba, hogy nem létező, kitalált vagy éppen rosszul csomagolt befektetéseket mentsenek meg. Mielőtt bárki is bankellenességgel vádolva, az éremnek, mint mindig, most is vagy egy másik oldala. Mi magunk, akik a megtakarításainkról úgy gondolkodtunk eddig, mint Adam Jackson író, törvényszerűen bele is estünk a kapzsiság sötét vermébe.
Aminek sajnos ára van. A mostani napokban ezt nagyon megtanultuk, de vajon örökre szóló tanulságokat szereztünk?

…és szabadíts meg az RTL Klub legújabb őrületétől!
Ennyi talán elég is lenne egy jegyzetnek, hiszen a lényeg benne van. Ezen túl meg szerencsére még van választási lehetőségünk és bármikor átkapcsolhatunk másik adásra. Ilyenkor sajnálom, hogy nem találták még fel a időre programozható tévét, mert akkor előre be lehetne állítani, hogy este 7 és 8 óra között a család egyetlen tagja sem tudjon még véletlenül sem az RTL Klubra kapcsolni.
Mert amit ezzel az adással letettek elénk, az túltesz minden határon. Pedig az alapötlet még nem is lenne olyan rossz, hiszen a Survivor egy népszerű valóságshow, igaz ott főleg civil szereplők kénytelenek elviselni a vadon világát. A másik nagy különbség, hogy ott nem akarják megalázni a szereplőket, ott komoly kihívások, versenyek vannak, igaz csak egy nyerhet, de az mindent visz.
Itt meg tízen vannak (ha jól tudom), a pénzüket kialkudták előre (2,5 millió per koponya), ráadásul elvileg még híres, vagyis inkább celeb személyiségek. Persze ha a celebek tisztába lennének azzal, hogy bár a szó hírességet jelent (latin eredetű), de a jelen internetes társadalmában inkább perjoratív értelmet nyert, és talán nem is jogtalanul akkor még ennyi pénzért sem vállalták volna fel ezt a szörnyűséget.
Tudom itt nem a Survivor volt a mérce, hanem a műsor amerika megfelelője mely ugye arról lett híres, hogy a kebelcsoda Katie Price ott ismerte meg az mostani, esedékes férjét, ráadásul a plegykák szerint már a dzsungelban összemelegedtek. Ez a tény meg elég volt az RTL Klubnak ahhoz (ismerve az amerika nézettségi statisztikákat), hogy újra dobjon egy nagyot, és megpróbáljon aláverni a konkurens csatorna sorozatának.
Gondolom Horváth Éva behívása a műsorba (akinek évről évre nő a szilikon mennyisége a testében) egy gyenge utánzata a Katie esetnek. Mert ugyan ki is lehetne Éva párja a dzsungelben? Mivel Ádám sajnos nincs (de kígyók azok vannak), csak Márk (róla nem tudom, hogy kicsoda), a nudista lantművész meg már az első napon kiadta magából a fölösleget, Győzike és Czene házas, Bárdosi meg alacsony Évához, így férfiak kilőve. Mivel mostanság úgyis divat a leszbiség talán meg kéne fontolnia az RTL Klubnak, hogy egy ilyen szálon próbálják meg folytatni a sorozatot. Jelöltem is lenne Éva számára, de nem szeretnék most ingyen tanácsokat osztogatni a csatornának, ha fel akarják dobni a műsorukat, csak szóljanak, természetesen jó "celebpénzért" hajlandó vagyok segíteni!
A műsor primitívségén egy valami azért túltesz. A két pojáca műsorvezető. Az igazi tragikomédiát ők jelentik számomra. Ennél alacsonyabb szintre már biztos nem lehet vinni egy műsor vezetését. Balázst ismerem, a másik viháncoló tréfamestert most láttam először, remélem utoljára is. Visszatérve Balázsra, vele kapcsolatban eleinte voltak előítéleteim (Balázs show), de a széfes műsorban már megmutatott egy másik arcot is, amit ezzel a Celeb adással végérvényesen le is rombolt. Mert erre nincs magyarázat, ez méltatlan mindenkihez, akik egyszer is a TV képernyőjén feltűntek, mint műsorvezetők. Erőltetett és bárgyú, mely sértő a nézőkre nézve.
Ennyit tud nyújtani manapság az ország vezető tévés csatornája. Úgy gondolják, ha megfizetnek előre emberek, azokat nyugodtan meg is alázhatják, példa erre a Soma nyakába hulló, csöpögő trutyi, melynek elviselése a csatorna szerint a bátorság próbája. Örüljön csak a tévénéző, hogy a sok hétköznapi megaláztatás után most népszerű embereket is láthat kivetkőzve önmagukból. Lehet tapsolni, lehet örülni Győzike gyengeségének, Dániel barátunk eltakart lomposának, és gondolom egy-két adás múlva Éva vagy Heni is be fog mutatni egy nudista fürdőzést (amit azért sokkal szebb látvány lesz mint a lantművész ráncos, pucér segge) és talán Bárdosi Sanyi a műsor végére talál olyan jelzőt mellyel meg tudja magyarázni Dániel reggeli tornagyakorlatát.
A rejtély számomra Czene Attila. Azt, hogy mit keres ott, talán ő sem tudja. Félre is húzódik, alig szólal meg. A két elmés műsorvezető észre is vette és egyből elővett egy "műczenét" és olyan játékba kezdett, mely után egyetlen választásom maradt: megragadni a távirányítót és OFF állásba helyezni a tévémet. Nem is minősítem, mert egyszerűen nem is lehet.
Ez volt a vég, ez volt záró epizód számomra. Bár egy kicsit sajnálom, hogy kimaradok Éva és Heni meztelen fürdőzéséből (vagy esetleg másból is?), de most arról is lemondok, bár lehet, hogy a csatorna inkább más irányba viszi majd el műsort, de már nélkülem.
Mert nem vagyok celeb, mert Nospa nélkül már a gyomrom sem tud mindent megemészteni.