Engedjük, hogy a pénzünk nekünk dolgozzon, ne pedig folyton mi dolgozzunk a pénzért! - állítja Adam Jackson amerikai író. Ez a tőzsdecápás gondolkodás egy kicsit eltér az író egyéb műveitől - főleg az "Az igaz szeretet 10 titka" könyvétől -, de úgy látszik az elismert író már annyit keresett a könyvei után, hogy úgy gondolta, illik az agyán túl a pénzét is megdolgozatnia. Valószínűleg, ha esetleg őt is elérte a világon átviharzó pénzügyi vulkán, már nem lenne annyira büszke a fenti gondolatára, még annak ellenére sem, ha mindannyian tudjuk, mostanság ez jellemezte mindennapi életünket.
A befektetési piacon rengeteg ajánlattal bombáznak bennünket a bankok, a befektetési alapkezelők, a biztosítók, a brókercégek, de voltaképpen ezt teszik az ingatlanértékesítők, az autó-kereskedők és még ki tudja hányan. Mivel szeretünk munka nélkül sok pénzt keresni, előtört a 21.századi emberéből a kapzsiság. Az új érték megalkotásánál már sokkal fontosabb szempont lett a hozam hajszolása, a minél nagyobb megtérülés elérése. Amikor azonban mindenki hatalmas elánnal veti bele magát a nagy ígéretek keresésébe, akkor nagyon könnyen fejtetőre állhat a világ. Mit is várhattunk, amikor az elmúlt években már olyan cégek és befektetések kerültek a tőzsdére ahol csak üzleti tervek, és egy jól csengő domain-névvel rendelkező weblap működött, de ügyes hackerek elérték a több milliós kattintást, melynek vonzataként a tőzsdecápák meg gondoskodtak a részvényárak emelkedéséről? Ehhez jöttek még az orosz valamint a távol-keleti piacokon hirdetett és szuperhozamot hozó, de egy kicsit átláthatatlan, de jól csomagolt kötvények, melyek eleinte iszonyatos hozammal "kedveskedtek" a befektetőknek.
Hozam, kockázat, likviditás – általában e három jellemző mentén értékelhető egy befektetés. Olykor egyes tényezők túlértékelődnek másokkal szemben. Amikor a hozam lesz túlsúlyos, a kapzsiság az úr; amikor a kockázat, akkor a félelem.
Mostanra ért össze a kapzsiság és a félelem. Ezt annak ellenér állítom, hogy egyesek szerint a gazdaságban a kapzsiság elősegíti a fejlődést. De mi van akkor, ha kapzsiságunk már túltesz a gazdaságon? Mi van akkor, ha egyszerre több millió kisbefektető gondolja úgy, hogy nem lesz tovább felelőtlen bankárok játékszere?
Talán ettől ijedt meg először Amerika, majd Európa és eléggé tisztességtelen eszközökkel nyújtott mentőövet a felelőtlen bankoknak. Mert ne legyenek kétségeink, ezek a dollármilliárdok az adófizetők pénzéből vándorolnak ismét a bankok trezorjaiba, hogy nem létező, kitalált vagy éppen rosszul csomagolt befektetéseket mentsenek meg. Mielőtt bárki is bankellenességgel vádolva, az éremnek, mint mindig, most is vagy egy másik oldala. Mi magunk, akik a megtakarításainkról úgy gondolkodtunk eddig, mint Adam Jackson író, törvényszerűen bele is estünk a kapzsiság sötét vermébe.
Aminek sajnos ára van. A mostani napokban ezt nagyon megtanultuk, de vajon örökre szóló tanulságokat szereztünk?