Loreena McKennitt álma

2008/09/21. - írta: lalolib

Találkozásom Loreena zenéjével talán a sors akaratából a rendszerváltás kezdeti éveire tehető. Egy családi videóhoz kerestem zenéket és ehhez unokaöcsém adott egy válogatott cd-t (akkoriban kezdődött igazán az mp3 fénykora), és ott leltem rá.  Miért szerencse ez a kettősség? Tán bele akarom magyarázni a rendszerváltásba Loreena-t? Szó sincs róla. Inkább az eltelt évek bizonyították, hogy amíg Loreena jó úton jár, mi sajnos nem találtuk meg a jövőnket.
Ezért még irigylem is Loreena McKinnittet. Ő nagyon szilárd talajról keresi a múltját, mert van jelene és kétségbevonhatatlan a jövője is. A mi múltunk ellenben kétszeresen múlt, az eltűnt idő is kétszeresen tűnt el. Oda a világ is, amelyben eltelt. Törés állt be, megszakadt a rendszerváltás folyamata. Ma már nem tudjuk, hol tartunk és merre, és van-e egyáltalán jövőnk.
Mi táplálja Loreena biztos jövőjét? Az utazások, a felfedezések, a közös múltunk keresése. Megpróbálja kitalálni, miért úgy vannak a dolgok, ahogy, és ehhez szerinte muszáj ismernünk a múltat. És ha a múltat kutatod, rájössz, hogy a történelem bizony ismétli önmagát. Most tényleg nem akarok történelem órát tartani, de ha belegondolunk hazánk vérzivataros múltjába, talán a bizonytalan jövőkép nem is olyan futurisztikus. Mert amit el lehet cseszni, azt mi el is szoktuk cseszni. Mert ilyenek vagyunk, mert képtelenek vagyunk a normális emberi kapcsolatokra, mert már a szomszédok is politikailag különülnek el, mert egy borzalmas évfordulót úgy "ünneplünk" mint tegnap este. Vérrel, zsidózással, rombolással, fekete maszkot viselő huligánokkal és fekete ruhát viselő "utánzókkal". Mert mi nem keressük a múltunkat hanem bezárjuk. Mi nem megérteni akarjuk a jelenünket, hanem lerombolni. Pedig tudnunk kell, hogy egész életünk során mindig csak a jelent birtokolhatjuk és sohasem többet. A múltunkat meg lehet érteni, a jövőnket meg tervezni, de ha a jelenünkben nem tudunk normális élni, el fog tűnni a múltunk és bizonytalanná fog válni a jövőnk.
Amikor ezt érzem, akkor fordulok Loreena McKennitt zenéjéhez. Mert Loreena megtalálta az álmait. Ehhez végigutazta a világot, felfedezte a már elveszett kultúrákat és megpróbálta megérteni azt a világot, amit végül is mi, emberek tettünk olyanná, amilyen. "Ez megtanított arra, hogy miközben kollektív történelmünk csúcspontján vagyunk, és a nap végére nemcsak hogy többé-kevésbé ugyanazok voltunk és vagyunk, hanem talán több dolog köt össze minket, mint amennyi szétválaszt. Ez olyan erő, melyben hinnem kell" - írja Loreena.
Nekünk is hinnünk kéne benne. Hogy képesek vagyunk-e rá, ebben már én nem hiszek igazán. Volt mikor hittem benne, volt mikor biztos is voltam abban, ha meg is változtatjuk a jelenünket, mi is ugyanazok maradunk akik voltunk. Hittem abban is, hogy a közös múltunkból tudunk annyi erőt meríteni, hogy több lesz majd az, ami összeköt mint ami szétválaszt. De ha most szétnézünk hazánk állapotán, inkább az utóbbi az igaz.
Tegnap volt három véleménynyilvánítás, szinte egy időben.  Csak az volt a közös, hogy az utcán zajlott. Biztos néhányunk emlékezetében megjelent egy spanyol minta. Néhány éve, egy brutális baszk terrorakció után, közel 2 millió ember vonult fel együtt Madrid utcáin, közösen elítélve az erőszak legkisebb szikráját is.
Hangsúlyozottan, együtt.
Ezek tükrében talán érthető miért hoztam elő Loreena McKennitt megvalósult álmát. Ha nem, talán ebben is tud segíteni Loreena dala, melyről tudni kell, hogy Granadában született, abban a spanyol városban, ahol a XV. századig szimbiózisban élt a kereszténység, az iszlám és a judaizmus, és ahonnan csak egy kőhajításnyira van a mesés Marokkó. Egy olyan világról, egy olyan álomról szól a dal, melyben az emberek bár e világban élnek, mégis szabadok minden földi ambíciótól, gőgtől, nem rabszolgái sem a megrögzött szokásoknak, sem pedig a hatalmasságok iránti tiszteletnek és nem kell "kiválasztottnak" lenni ahhoz, hogy valaki eljusson idáig. Az maga a tökéletesség, ahogy mindezt a szellemet bele tudja sűríteni ebbe a dalba.
Hallgassuk együtt, talán Loreena álma nálunk is megvalósulhat egyszer.

 

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lalo.blog.hu/api/trackback/id/tr24674099

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Santiago 2008.09.21. 14:48:56

Ehhez most nem nagyon kell komment. A zene meg csodálatos!

Fraciska 2008.09.22. 14:11:51

Egyszerűen gyönyörű és felemelő Loreena zenéje. Köszönöm. Szeretném tudni, hogy miből származik ez a rész, ha nem gond.

machado 2008.09.22. 14:35:26

Totál egyet tudok érteni veled. Szar a helyzet. De amit a végére betettél, az tényleg csodálatos. Utána is fogok nézni. Láttam, hogy a Fradi PE is átvette a kizárásos irásodat. Gratula érte.

bogi80 2008.09.22. 15:26:27

Ez a szívemből szólt. Köszönöm.

paletta 2008.09.22. 15:50:08

elképesztően szép hangja van.létezik ilyen?úgy látszik nem csak ugrálni lehet a szinpadon, hanem zenélni is.

Benda 2008.09.22. 15:52:49

Tényleg csodás ez a videó, de egy kicsit ráült a szövegre. Pedig azt is érdemes olvasni és érteni. Mellesleg üdv haver, örülök, hogy visszataláltál.

Lalolib 2008.09.22. 15:57:34

Szia Franciska! Mivel mi már "találkoztunk" egy másik Loreena-ról szóló helyen, így a videóval kapcsolatban annyit mondhatok, hogy az 2006-os Alhambrai koncertjén készült. Ha bővebben érdekel, megtalálsz email-ban és talán tudok segíteni.

Santiago 2008.09.22. 16:16:32

"Ez megtanított arra, hogy miközben kollektív történelmünk csúcspontján vagyunk, és a nap végére nemcsak hogy többé-kevésbé ugyanazok voltunk és vagyunk, hanem talán több dolog köt össze minket, mint amennyi szétválaszt. Ez olyan erő, melyben hinnem kell"
Nemcsak zenélni tud. Tényleg jó lenne ha ezek a sorok meg is valósulnának hazánkban.
süti beállítások módosítása