Sólyom László döntött. Március 9.-én népszavazhatunk. Köztársasági elnökünk ismét megmutatta, hogy a politikához nem sokat ért. Biztos kiváló alkotmány jogász és jó matematikus, hiszen az alkotmány szellemében, hibátlanul számolta ki a "kötelező napok" számát.
Csak nem vette figyelembe, hogy a népszavazás utáni hétvégén ünnepeljük március 15.-ét. Vagyis helyesbítek, akkor nem ünnepelni fogunk, hanem tiltakozni, Molotov-koktélokat dobálni, rendőrökkel viaskodni. Mert ha eredményes lesz a népszavazás, és nyernek az igenek, akkor a szokásos "Gyurcsány takarodj", a "kormány mondjon le" jelszavakkal fognak Orbán Viktor hívei az utcákra vonulni. Ha nem lesz eredményes akkor meg a szavazatok újraszámolását fogják követelni. És akkor még nem is beszéltem az esetleges kormánypárti reakciókról. Lehet majd csalást emlegetni, a választók megfélemlítéséről papolni, esetleg szimpátiatüntetés is lehet Gyurcsány mellett szervezni. (Volt már egy kísérlet, mely ugye a "túlzott érdeklődés" miatt elmaradt????)
Ezen túl Széles Gábor jóslata is beválhat és Kossuth ruhában megjelenhet Orbán Viktor is (ha mától nem kezd el borotválkozni, talán addig a szakálla is kinő), mint a szabadságharc reinkarnációja. Követhetik lovon a gárda tagjai és természetesen Széles Gábor kivont karddal, mint Görgey Artúr. Gyönyörű megemlékezés lesz!
A kormány részéről majd Magyar Bálint, Szemere Bertalan ükunokája fogadja majd a március ifjakat a parlament előtt, természetesen vízágyúkkal övezett rendőrségi kordon mellett. Addigra talán befut a kikötőbe az a hajó is, ami még januárban tűnt el az NVT épülete környékén, rajta néhány száz fradista ifjúval. Őket már Kevin McCabe fogadja, természetesen zöld-fehér zászlókat osztogatva, árpád sávos zászlók helyett.
A csendben koszorúzok meg Horváth Ágnestől vehetnek majd át egy dedikált vizitdíjat, akikkel Sólyom László természetesen nem fog majd kezet.
Hiszen mindannyian tudjuk, március idusa máig a magyar társadalom egy pozitív élménye. Nem a konfrontáció, hanem a béke, nem az alattvalói lét, hanem a szabadság, nem a késhegyig menő viták, hanem az egyetértés ünnepe.
Valószínűleg Sólyom László ennek a szellemében tűzte ki a népszavazást március 09.-re.