Érdekes internetes oldal jelent meg a napokban, melyet a háziorvosok nyitottak www.vizitdij2008.doctor.hu címen. Mint írják, nem hisznek abban, hogy ha egy eredményes népszavazást követően eltörlik a vizitdíjat, akkor az így kieső jövedelmet bárki is pótolni tudná. Talán még Orbán Viktor sem, pedig már jogászok hada dolgozik azon, hogy valahogy kimagyarázzák a nagy vezér egyik (és valószínűleg nem az utolsó) baklövésének következményeit. Eddig is mondott már hülyeségeket, és lassan meg is szokjuk őket, de ez a betegadó rémkép már inkább nevetséges, mint félelmet keltő. Szerintem a Fradi szurkolók sem voltak annyira felfokozott állapotban az ingatlan pályázat eredményhirdetésekor mint mostanában a nagy vezér. Miután országot értékelt, beült a kampánybuszába, és elindult hirdetni az igét, leértékelni egy országot. Pechjére még egy mozgássérültek részére fenntartott parkolóba is beállt, de ezt természetesen az ügyeletes szóvivő egyből kimagyarázta. Bár jobban tették volna ha az egészet Gyurcsányra fogják, aki követte a buszt és mikor kiszálltak belőle, odakúszott, alámászott és saját kezével felfestette a megkülönböztető jelképet az aszfaltra. Sokan el is hitték volna...
Mint ahogy azt is, hogy a népszavazási kérdések után majd bukik a kormány. Legfeljebb kapnak egy kisebb pofont, de hallani olyan hangokat is, hogy nem is szomorkodnának annyira. Hiszen a költségvetés nem sérül (hála az alkotmánybíróknak), de sokan lesznek azok, akik bizony sérülni fognak. Mert szép dolog a politika, meg aztán imádjuk is a Viktort, de a magyar ember a zsebét azért mindennél és mindenkinél jobban szereti. Még akkor is, ha az nem csak a saját zsebe, hanem a kórházé vagy az egyetemeké.
Hogy miért a háziorvosok kezdték el? Mert nekik a saját zsebük is veszélybe került? Ne legyünk mindig gonoszak, számos háziorvos hasznos technikai fejlesztéseket hajtott végre a befolyt vizitdíj összegekből, mely már a betegeket is érinti. És itt vannak a kistelepülések ahol éppen a vizitdíj bevezetése oldotta meg a megüresedett állások kérdését. Ennek fényében talán még érthető is a háziorvosok kezdeményezése.
Az már megint más kérdés, hogy hol voltak eddig? Vajon miért nem szóltak hamarabb? Vajon a bevezetése idején miért ágáltak olyan hangosan? Ludwig Feuerbach szerint a legegyszerűbb igazságok mindig éppen azok, amelyekhez a legkésőbb jut el az ember. A háziorvosok talán még időben jutottak el az igazság kimondásához.
Abban azért nincs kétségem, hogy a nagy vezér végig megy a kijelölt útján és tovább görgeti maga előtt a betegadó rémképét. Egy valami azért bizakodással tölt el. Hamis képzetekkel egyszer-kétszer még átlábal az ember a patakon, de a nagy vizet azért úgy sem ússza meg szárazon.

Bár az adóbevallások idején nem nagyon van időm, de most néhány perc erejéig mégis megszakítom az APEH feltöltéseket (talán feltörni is jó lenne, de hát az tudjuk, mások már megtették) és utat engedek saját örömömnek. Ma délelőtt 11 óra után végérvényesen elkelt a Fradi!
Hosszú és elég sok akadállyal nehezített út vezetett el idáig, de most úgy gondolom, a múltat végérvényesen le kell zárni. Elég volt az egymásra mutogatásból, elég volt a kassza kiürítéséből, elég volt az acsarkodásból. Most végre olyan ember kezébe került a klub aki végre tudja mit akar és van is hozzá elegendő pénze. És remélem bátorsága és kitartása is.
Biztos vagyok benne, Kevin McCabe azért nem ismeri teljesen a mai magyar valóságot. Még szerencse, mert akkor lehet, hogy másképp dönt. De hát kemény üzletember aki biztos nem ijed meg saját árnyékától. És azoktól sem akik már gyülekeznek az ablaka előtt. Nem kérte őket senki, de imádnak bekiabálni, imádják rontani a friss levegőt. Mint most Muszbek Mihály. Az ég világon semmi köze a Fradihoz, de már okoskodik. Árnyaltan már szélhámosnak titulálta McCabe-t és biztos benne, hogy nem lehet megmenteni a Fradit. Szerintem csak órák kérdése és megszólalnak a hongkongi svájciak is magyar sapkában, hogy tévedés az egész, és mégis övék a Fradi. Utánuk biztos jön majd Kolláth csokornyakkendő is aki már fogalmazza beadványát az alkotmánybíróságnak, vagy mivel lassan már sejtelme sincs arról, hogy mit csinál, a WADA-hoz fordul, mert biztos benne, hogy reggel nem tudott elegendő anyagot produkálni. És még nem is beszéltem politikáról, de talán most őket elfoglalja saját hülyeségük. Mert azért van itt Molotov-koktél, kordon építés és bontás, név szerinti szavazás, tüntetés és rendőrgyilkosság, lemondatás és leváltás. De most igazából egyik sem érdekel.
Hiszen huhogók voltak és lesznek is, a politikai kupleráj és eltart még néhány száz évig, de most tényleg nem ezek a fontosak...Csak a Fradi és semmi más.

Van egy szokásom, amikor rendezgetem a videofilmjeimet azokat szoktam az első sorba rakni, amelyikről a múlt távlatából elővillan egy jelenet, egy filmrészlet. Vannak filmek melyek egy idő után hátrább kerülnek, de van egy, mely már néhány éve ott díszeleg az első sorban: A Velencei kurtizán. Ami érdekes ezzel kapcsolatban, hogy mindig más és más képek villannak fel, valószínűleg az aznapi hangulatomtól függően.
Tegnap a záró tárgyalás tárult elém, amikor a Rufus Sewell által alakított velencei szenátor, Marco Venier végső elkeseredésében a többi szenátort hívja segítségül, hogy valljanak bátran és férfiasan színt a vatikáni inkvizítor előtt, hogyan szennyezték be a hitvesi ágyukat azzal, hogy Veronica-nál keresték az örömet. - Álljatok fel! - harsogta keményen.
Eleinte néma csend, majd az újabb felszólításra - Álljatok fel! - már szép lassan, töredelmesen, de büszkén, sorra állnak fel a velencei szenátorok. Vállalva tettüket, vállalva hazugságukat, vállalva egy boszorkányság vádjával égetésre váró kurtizán védelmét, mellyel nem csak Veronica életét mentették meg, hanem Velence tisztességét is. Egy valaki azért nem akart felállni. De mikor Marco Venier felé fordult: - Püspök úr, itt valakinek még állnia kéne. - végleg eldőlt a tárgyalás sorsa. Az inkvizítor sem tudott más tenni, mint meghagyta Velencének Veronica Francot.
Miért ez a jelenet ötlött fel bennem? Biztos nem volt véletlen. Egyből az jutott eszembe, hogy vajon hány képviselő merne felállni és vállalni azt, amit 1990 óra elbaltáztak. Vajon hányan mernék vállalni a hibákat: a kárpótlást, az elmaradt ügynöktörvényt, a manipulált privatizácókat, a Tocsik-ügyet, az Apeh számítógépek sötét hétvégét, a folyamatos korrupciót, a teljesen lezüllesztett egészségügyet...sorolhatnám, de most igazából nem erről szól a történet. Hanem a hibák vállalásáról, beismeréséről. A XVI. század Velencéjében több szenátor állt fel vállalva a tettét. Nálunk a rendszerváltozás után, talán egy. Néhányról a bíróság mondta ki a bűnösséget, de azok nem lehetnek Marco Venier társai. Az "öszödi elkúrtuk" beszédet már sokféleképpen magyarázták, és lehet, hogy az én asszociációm is meredek egy kicsit, de most hasonlóságot érzek.
Mellesleg jelen van egy inkvizítor is aki mindent kitalál annak érdekében, hogy máglyán lehessen elégetni az ország megrontóját. Úgy, ahogy Velencében az 1570-es években, ahol a több tízezer ember életét követelő pestis járványt próbálta az egyház kihasználni hatalma gyarapítására, és minden baj okozójának a kurtizánokat nevezte, égette meg. Csak a velencei szenátorok álltak ellen amikor Veronica védelmére keltek a hamis magyarázatokkal szemben. Persze Velence elég messze van Battonyától, de még Felcsúttól is.
És nem csak kilométerekkel számolva, de gondolatilag is. Itt azért nem arról van szó, hogy a csalfaság megbocsátható, bár Marco Venier feleségének volt bátorsága szembeszállni saját maga bigott gondolkodásával. Ettől még a megcsalást, a hazugságot lehet bűnnek nevezni. De ha valaki kiáll és vállalja tettét, talán érdemes elgondolkodni a folytatáson. Csak egy baj van. Jelenleg nincs nálunk olyan, aki kiállna egyszer és egy jó nagyot kiáltana az országot eddig vezetők felé: - Álljatok fel! A középkori Velencei szenátusban voltak olyanok, akik felálltak. Tudom, Veronica Franco ennél többet érdemel, hogy az ő történetét próbáljam ráhúzni politikai viszonyainkra. Mert az végérvényesen el van cseszve és hiába van egy önkéntes inkvizítor, egy megtévedt prédikátor, mindenki tudja, neki is fel kéne állnia. És ha megtenné, talán hitelesebb is lehetne.
Mivel saját szokásaim rabjaként kevertem bele a mondókámba Veronica Francot, a középkori Velencében élt költő-kurtizánt, így befejezésül megérdemli, hogy egy versrészletével kövessem meg. Aki elolvassa, biztos megfogja érteni, hogy miért.

"Ágyam szent volt nekem, akár az oltár,
mert ott fogadtalak ölembe téged,
s testünk nyomát őrzi örökre most már.
De nincs álmom s örömem benne: éget,
hisz éjjel, nappal sírok – omló könnyem
kimos belőlem minden büszkeséget."

Sólyom László döntött. Március 9.-én népszavazhatunk. Köztársasági elnökünk ismét megmutatta, hogy a politikához nem sokat ért. Biztos kiváló alkotmány jogász és jó matematikus, hiszen az alkotmány szellemében, hibátlanul számolta ki a "kötelező napok" számát.
Csak nem vette figyelembe, hogy a népszavazás utáni hétvégén ünnepeljük március 15.-ét. Vagyis helyesbítek, akkor nem ünnepelni fogunk, hanem tiltakozni, Molotov-koktélokat dobálni, rendőrökkel viaskodni. Mert ha eredményes lesz a népszavazás, és nyernek az igenek, akkor a szokásos "Gyurcsány takarodj", a "kormány mondjon le" jelszavakkal fognak Orbán Viktor hívei az utcákra vonulni. Ha nem lesz eredményes akkor meg a szavazatok újraszámolását fogják követelni. És akkor még nem is beszéltem az esetleges kormánypárti reakciókról. Lehet majd csalást emlegetni, a választók megfélemlítéséről papolni, esetleg szimpátiatüntetés is lehet Gyurcsány mellett szervezni. (Volt már egy kísérlet, mely ugye a "túlzott érdeklődés" miatt elmaradt????)
Ezen túl Széles Gábor jóslata is beválhat és Kossuth ruhában megjelenhet Orbán Viktor is (ha mától nem kezd el borotválkozni, talán addig a szakálla is kinő), mint a szabadságharc reinkarnációja. Követhetik lovon a gárda tagjai és természetesen Széles Gábor kivont karddal, mint Görgey Artúr. Gyönyörű megemlékezés lesz!
A kormány részéről majd Magyar Bálint, Szemere Bertalan ükunokája fogadja majd a március ifjakat a parlament előtt, természetesen vízágyúkkal övezett rendőrségi kordon mellett. Addigra talán befut a kikötőbe az a hajó is, ami még januárban tűnt el az NVT épülete környékén, rajta néhány száz fradista ifjúval. Őket már Kevin McCabe fogadja, természetesen zöld-fehér zászlókat osztogatva, árpád sávos zászlók helyett.
A csendben koszorúzok meg Horváth Ágnestől vehetnek majd át egy dedikált vizitdíjat, akikkel Sólyom László természetesen nem fog majd kezet.
Hiszen mindannyian tudjuk, március idusa máig a magyar társadalom egy pozitív élménye. Nem a konfrontáció, hanem a béke, nem az alattvalói lét, hanem a szabadság, nem a késhegyig menő viták, hanem az egyetértés ünnepe.
Valószínűleg Sólyom László ennek a szellemében tűzte ki a népszavazást március 09.-re.

Amikor először olvastam Széles Gáborral készült interjút, akaratlanul is Nicole Kidman jutott az eszembe. Nem azért mert a szépséges színésznő reinkarnációjának tartom magam, hiszen Nicole a filmet szeretők örömére még él, és én amúgy sem vagyok olyan szép, mint ő. Egy filmje, a Születés (Birth) ötlött fel bennem, de erről majd talán később.
A reinkarnáció és a karma a keleti és a mai nyugati okkultizmusnak két legfontosabb alappillére, amelyekben való gondolkozással a legtöbb emberi kérdés megérthetővé válik. A kozmoszként felfogott univerzumban minden esemény egy tartalom formai megvalósulása. Tehát a születés sem lehet véletlenszerű, hanem bizonyos (szellemi) tartalmak formai kifejezője. De hol vannak a tartalmak, melyek életünk kezdetét formálisan meghatározzák? Erre egyetlen logikus válasz lehetséges: egy korábbi életben.
Talán Széles Gábor gondolatiban is ez járhatott, amikor világgá röpítette elmés megállapítását, miszerint Orbán Viktor, a magyarság egyik legnagyobb szónoka nem más, mint Kossuth Lajos reinkarnációja. Aki ezek után még nem esett le a székről, az tovább olvashatta, hogy Széles egy újabb agyament párhuzammal, magát Hunyadi János vagy Görgey Artúr másolatának vallotta. Ennél a pontnál az én egyensúly érzékem bizony csődöt mondott. Mikor egy jó nagy adag kávé újra életre keltett, felidéztem az előbb említett Nicole Kidman filmet, ahol az Oscar-díjas színésznő egy olyan nőt alakít aki ismét házasodni készül, amikor feltűnik egy különös kisfiú, s azt állítja, hogy ő Anna előző férjének reinkarnációja. A végén persze kiderül a turpisság, de az odáig vezető út tele van bizonytalansággal. Képtelen felfogni és elfogadni a lehetetlent, és bár szíve még hajlana is rá, de rá kell jönnie, hazugság az egész. Tudom, hogy a hazugság említése sokakban egyből Gyurcsányt juttatja az eszébe, de most Széles Gáborról, az Antal kormány idején "felfutott" magyar nagyvállalkozóról (mintha ő is privatizált volna egy-két dolgok) van szó.
Most nem akarok erőltetett párhuzamot vonni, de nekem nem kellett 90 perc ahhoz, hogy értékeljen Széles Gábor nyilatkozatát. "Nagy ésszel csak nagyot lehet tévedni." - mondta Kossuth.
Arra meg külön kíváncsi lennék, hogy ő hogyan született újjá. Mert az tudjuk, hogy Hunyadi János nándorfehérvári győzelmének emlékére a déli harangszóval még mindig emlékezünk, de vajon 500 év múlva tudni fogják ki volt Széles Gábor? Valószínűleg nem, és talán ezért gondolta úgy, hogy történelmi párhuzamot kell vonnia. Így talán néhány hétig témát szolgáltat olyanoknak mint én, aki még le tud szédülni saját székéről, ha ilyen ostobaságokat olvas. A Kossuth-Orbán párhuzammal meg alapból nem akarok foglalkozni. Egyrészt már rám fogták néhányan, hogy Viktor fóbiám van - a magas vérnyomás és magas vércukorszint mellett -, másrészt Kossuth személye miatt.
Meg aztán itt van a reinkarnáció alaptézise, miszerint a cél az, hogy az ember a sorozatos inkarnációkon keresztül a legváltozatosabb életeket élje meg, és így lelkileg, szellemileg állandóan fejlődjön, vagyis minden inkarnációjában különb emberként haljon meg, mint amilyennek született. Ebbe meg nem kell belemagyarázni már semmit.
Mert ha Szélesnek igaza van, és Orbán Viktor tényleg Kossuth Lajos reinkarnációja, akkor Viktor sajnos nem tanult meg mindent a nagy elődtől.
Hiszen Kossuth szerint nem az a igazi hazafi, aki állandóan hirdeti, hanem az, aki másoktól folyamatosan tanulja. Akkor meg ki is lehet valójában Kossuth reinkarnációja? Talán Széles állítása is épp olyan hazugság mint a Nicole Kidmant becsapó Joseph kisérlete?
Valószínűleg. Ettől függetlenül azért Joseph-et fel tudom menteni. Egyrészt gyerek, másrészt megadatott számára az, hogy együtt fürödjön Nicole Kidmannal. Ez meg minden hazugságot megérhetett.

Charles Dickens örökérvényű regénye jutott eszembe amikor ez év első bejegyzésén gondolkodtam. Ilyenkor még reménykedünk és hiszünk abban, hogy csak jó dolgok fognak történni velünk. Persze lehet, hogy csak a szilveszterkor elkortyolgatott pezsgő utólagos hatása váltja ki bennünk ezt a reménykedést, de egy szintén örökérvényű mondás szerint, ha nincs bennünk remény, már hitünk sem lesz többé. És hit nélkül maga az ember is céltalanná válik.
Megvetés, álomkergetés, sznobizmus és képmutatás. Felidézve a regényből készült filmet (bizonyára sokan emlékeznek Estelle szerepében Gwyneth Paltrow-ra) az előbbi szavak jutottak eszembe. Persze hazudnék, ha nem említeném meg Gwyneth jelenetét amikor beront Finn szobájába, aki rajzceruzáját szorongatva nézi ahogy Estella megválik a ruhájától és modellt áll a fiúnak, aki gyerekkoruk óta szerelmes a lányba. A rajzok elkészülte után azonban Estella szó nélkül hagyja ott a fiút, akinek a rajzok mellett a reménye még megmaradt.
Ahogy nekünk is. Mert abban talán mindenki egyetért, hogy a 2007-es év nem a mi évünk volt. Bár sokan már előrevetítik, hogy a 2008-as év sem lesz jobb, de én örök optimistaként most mégis Finn szerepébe bújok. Hátha hozzánk is eljön majd egy titokzatos jótevő és mi is kiszabadulhatunk abból a politikai mocsárból mely mára teljesen megfertőzte az országot. Talán Finnhez hasonlóan mi is egyszer kitudjuk aknázni a tehetségünket. Tudom ehhez sok mindennek történnie kéne. Az ország java része Gyurcsány távozásában látná meg a szebb jövőt, talán egy előrehozott választással véghez is lehetne vinni, de vajon mit kapnánk utána? Egy "Erős Magyarországot" konkrét elképzelések nélkül? Mert aki olvasta Orbán 96 oldalas példabeszédeinek gyűjteményét, az tudja jól, azok is csak szép remények. Tudom, Dickens sokkal sötétebb képet festett, de hát ő regényíró volt, Orbán meg szónoki munkásságának összefoglalását dobta elénk. Sokan biztos rávágják - és talán jogosan is -, hogy legalább reményt adott egy szebb és jobb Magyarország felépítésére. Ezzel szemben mit kaptunk "ezektől" erre az évre? Bizonytalan egészségügyi reformot, növekvő energiaárakat, csökkenő reáljövedelmeket, tandíjat, vizitdíjat, leállított kormányzati negyedet...és újabb reményeket. Hogy talán nem feleslegesek a reformok, hogy üres szólamok nélkül is ki lehet vezetni az országot a kátyúból.
Most úgy vagyok ezzel mint Finn, nem tudom, hogy tudok-e hinni bármelyik verzióban. Mert ahogy őt mindig kísértette Estella és Nora Dinsmoor emléke, úgy minket is kísért az őszödi beszéd és az azt követő rendbontások rémképe. 
„Emlékezetes napja maradt életemnek ez a nap, mert nagy változásokat okozott bennem. De ez a nap senki életéből nem hiányzik. Képzeljétek csak el, hogy egy bizonyos nap kiesett volna az életetekből, milyen másképp fordult volna minden." - írja a regény elején Dickens.
Bölcs...és tanulságos és tovább gondolásra alkalmas. Még akkor is, ha ezt 150 éve írták.