Viktor elhagyta az országot. Nem először és nem véglegesen. Pedig itt nagyon rosszul érzi magát. Mert állandóan aggódik. Nemcsak a győri polgármestert támogatók "gyurcsányi hazugsága" miatt, de az ország sorsa iránt is. Mert most nagyon rosszul mennek a dolgaink.
Magyarországon most egy destabilizációs folyamat zajlik, amelynek két gyökere van, egyfelől a gazdasági sikertelenség,  másfelől egy hitelességi válság. Hiszen a kormányzatot szavahihetetlennek, hipokritának tartják az emberek. És politikai változás nélkül nem lehet stabilizálni a helyzetet, "új választásra, új politikai döntésre, új fölhatalmazásra, új kormányprogramra van szükség".
Még szerencse, hogy Viktor szerint Washingtonban is látják, hogy "Magyarország leszakadófélben levő ország". Ennyi volt, szedhetjük a sátorfákat, áshatjuk a gödröt.
Most már nemcsak Kovács Ágit sirathatjuk hanem saját sorsunkat is.
Mert ha már Amerikában is ilyen kiábrándítóan vélekednek rólunk, akkor tényleg itt a vég. Mert Viktor ezt a rémisztő általánosítást szűrte le látogatása alkalmából. Biztos feltöltődik az amerikaiak lehangoló véleményétől és újult erővel lát neki a kormány távozását és előre hozott választások kiírását sürgető beszédei megírásához. Talán karácsonyra is tartogat valami ajándékot, mert ugye másra úgy sem jut majd. Már pakolnak össze a multik, zárnak be a bevásárló centrumok, mert vevő itt nem lesz, mert annyira leszakadunk, hogy már gombot sem tudunk venni.
Még jó, hogy van aki tartja bennünk a lelket és aki még Washingtonból is üzen az országnak: Hajrá Magyarország, Hajrá Washington!
És főleg hajrá Fradi, mert ez nekem Viktorunk üzengetéseinél sokkal fontosabb. Még akkor is, ha kedvenc csapatom is olyan, mint ahogy hazánkat egyesek látják Amerikában, másodosztályú. Egy valami azért vigasztal még: tudom, hogy Amerikában is sokan vannak olyanok, akik még mindig bíznak a csapatban és bíznak abban, hogy jövőre már újra az elsőosztályban fogunk szerepelni.
Mert egyszerűen ott a helyünk.