A hálapénz tilalma nem kerül be az orvosi kamara (MOK) etikai kódexébe. Éger István, a szervezet elnöke a Népszabadságnak úgy nyilatkozott: a paraszolvencia „súlyos, negatív hatása árt az orvostársadalomnak, de ma még része a megélhetésüknek”. Mindezt egy orvosi szervezet elnöke nyilatkozza aki előszeretettel szidja a kormányt, az egészségügyi reformot, a vizitdijat. Most már értem miért. Mocskos anyagi érdekeket szem alatt tartva. Az egészben nemcsak az álszentség dühít, hanem a nyilt biztatás is a csalásra. Mert kérdem én: hány orvos vallja be a teljes jövedelmét? Ezek után a népszavazási kezdeményezés is érthető. Az sem a betegekért lesz, hanem mert félnek az orvosok, hogy a vizitdij nem az saját zsebükbe vándorol! Elképesztő szemtelenség Éger nyilatkozata. Gondolom Mikola meg lelkesen tapsol és helyesel, mert számára nem a beteg a fontos, hanem az orvos leendő szavazata. Azt meg úgy lehet megszerezni, ha meghagyjuk az állóvízet, és a fejőstehenet. Még akkor is ha már pocsolyába gázolunk és a tehenünk sem tud elég tejet adni. Igen, tényleg: hajrá Magyarország, hajrá Éger István!
Jóravaló feleség
Szombaton este véletlenül kapcsoltam át az M1 esti műsorára. Persze tudtam, hogy a Jóravaló feleség lesz Jennifer Anistonnal, de a filmet nem ismertem. Nem is olvastam utána, úgy gondoltam majd Jen mókázik egy jót és kellemesen el telik az este. Jen nem mókázott, de az este a film miatt kellemesre sikerült...No meg tanulságosra.
Zanett ügy margójára
Nem akarok - és nem is tudok - előre itéletet mondani ebben a kusza ügyben. Azért van ügyésség és bíróság, hogy ezt megtegye. Néhány dolog azért nagyon zavar. Ha a rendőröknek van igazuk, akkor tényleg nagy a baj kis hazánkban. Akkor bemondás alapján lehet bilincsbe verve elvinni embereket, ami ugye az 50-es években volt igazán divat. Mert mi van akkor ha tényleg ártatlanok? Ki mossa le róluk a gyalázatot? Talán az ügyésség vagy a bíróság mely száraz tényekben közli majd: bizonyítékok hiányában nem bünös...Vagy talán a média aki óriási hasznot húzott ez egész ügyből? Vagy azok a magukat értelmiségnek nevezettek akik úgy írtak alá egy peticiót, hogy még a bizonyítékokat vizsgálták? És mi van akkor ha Zsanett igazat mondott, de még sincs bizonyíték? Ezek után ki fog hinni bárminek, aki majd besétál a rendőrségre és azt mondja: megerőszakoltak!
Bízom benne, hogy az ügy lezárása után azért készülni fog egy átfogó elemzés. Talán egy vizsgálóbizottság is alakulni fog, ha el tudják majd dönteni, hogy ki legyen az elnök. Meg aztán attól is függ majd, éppen milyen a politikai széljárás. Már szinte látom előre: ha a rendőröknek lesz igazuk, a FIDESZ követelni fogja az igazságügyi miniszter lemondását. Ha Zsanettnek lesz igaza, akkor "természetesen" Gyurcsány lesz a céltábla. Nem a rossz rendszer, nem a szörnyű és hiteltelen média. Mi meg pártállástól függően kapkodjuk a fejüket ide és oda, és közben elfelejtjük Zsanettet és a rendőröket. Itt tart ma Magyarország, 2007 nyarán. Hajrá!
Fradi: elpattant egy húr...
Valahol olvastam, hogy az ember életében a csalódások nagyon fontos szerepet játszanak. Nem maga az érzelmi válság, mert azt egyénenként másképp éljük át, de mivel van bennünk annyi kitartás és akarat, ezeket le is tudjuk küzdeni. Inkább a lelkünk mélyén támadt hatalmas űrt nem biztos, hogy be tudjuk foltozni. Mert az életünk, gondolkodásunk szerves része lett és azt szeretnénk, hogy ez végig is kisérné életünket. Csak az a baj, hogy ez nem mindig sikerül. Néha elpattan egy húr...
Loreena McKennitt
Amikor eldöntöttem, hogy megpróbálkozom a blog írásával, már akkor tudtam, hogy Loreena McKennitt-ről biztos írni fogok. Ez lehet egy belső kényszer, de lehet egy villanás is a múlt emlékeiből, mely a zenéjéhez kapcsolódik. De ez most nem fontos. Most nem magam akarom megfejteni - az úgy sem fog sikerülni -, hanem Loreena McKennitt-ről szeretnék írni néhány gondolatot...mert megérdemli.
Az első érzés
Sokan mondták már, az első az igazi. Azt soha nem feledjük el, arra mindig emlékezünk...Lehet, hogy így vagyok most én is, az első bejegyzésem irásakor. Nem volt különösebb indokom, talán még belső kényszer sem hajtott arra, hogy én is részt vegyek ebben a világhódító játékban, de most mégis itt ülök, keresem az értelmes szavakat, de azon kivül, hogy néha elütöm a billentyűzeten a betűket és megpróbálom őket kijavítani, más értelmes dolog még nem hagyta el az agyam. De hát ez ilyen nap, és ha nem is fogok igazából semmiről sem írni, azért emlékezetes marad...Legalábbis nekem, hiszen ez az első. Persze sok minden motoszkál az agyamban és sejtem is azokat a villanásokat amelyeket majd meg fogok osztani a világgal a jövőben, de ez most nem a megváltó pillanatom. Csak ülök a székben, püfölöm a billentyűzet és... nem mesélek.
Majd talán holnap, vagy holnapután. Úgy érzem van miről: zene, film, politika, fradi (bocsi, arról talán a hétvégi eredmény után talán mégsem kéne), szabadság, mely ugye a legfontosabb. Szabadon élni és szeretni, úgy lépni az utcán, hogy tud, a magad ura vagy. Aki élt már az "átkos rendszerben", akinek már korlátozták a szabadságát, az tudja mire gondolok. Még akkor is, ha ezt a szót sokan - csupán politikai megfontolásból - gyülölik. De belül biztos ők is tudják: nélküle már nem lehet élni.
Most tényleg abbahagyom, nem akarok elkalandozni, nem akarom, hogy az első alkalmat elszúrjam...Ráérek arra holnap vagy éppen holnapután.
Üdv mindenkinek, üdvözlet a gondolatait, érzéseit megosztóknak...és persze legyen világbéke.