A vadászat eme válfaja igazából a középkorban volt divatos, bár gondolom a királyi fenségek országaiban még napjainkban is űzik. Mostanság meg már nálunk is divatban jött.  Azzal a különbséggel, hogy míg régen a vadász repítette útnak a sólymot, most a madár gondolta, hogy önálló útra tér. Annak ellenére, hogy éppen ő nyilatkozta, hogy az eredmények eléréséhez nagyon kevés az eszközkészlete. Mert van ugyan vastag csőre és nagyon éles karma, de őt most csak arra tartják, hogy repkedjen a magasban és fentről figyelje az alatta történő világot.
Néha ugyan lecsapott és jól odamondogatott a kormánynak és egy kicsit az ellenzéknek, de ezzel csak azt érte el, hogy még jobban szétszakította az országot. Pedig tényleg nem ezért "tartjuk".
Talán ezen akadt ki egy történész a napkelte műsorában és talán ezért ragadtatta el magát és ezért nevezte egyszerűen csak "beszari alaknak". Mert nem arra használja hivatala tekintélyét amire azt igazán létrehozták. Belőle soha nem lesz Göncz Árpád és Mádl Ferenc. Pedig mindketten egyfajta ideológiai irányban elkötelezettek voltak, mégis felül tudtak ezen emelkedni. A népszerűségi lista náluk soha nem Győzikével kezdődött, hanem velük. Mert ez így természetes, mert az ország alkotmányos berendezkedése olyan, hogy a köztársasági elnök tényleg mint egy sólyom, magasra felemelkedve kell, hogy szemlélje és védje az országot a ragadozóktól.
Mert azok most vannak bőven.
Vannak olyanok is akik most úgy gondolják - eléggé kulturálatlanul -, hogy egy szárnyait vesztő sólymot "beszarinak" neveznek. Ahogy lenni szokott, egyből előre is tört egy médiaguru az ország jobbik feléről és bepanaszolta magát a műsort. Nem a tényleg bunkón viselkedő történészt, hanem a napkeltét. Azt a műsort amit ugye a jobboldal eleve bojkottál. Persze ha belegondolunk jól is teszi, hiszen így a szintén "beszari" újságírók folyamatosan a kormány hibáiról és baklövéseiről értekeznek, ezzel úgy segítik a jobb oldalt, hogy annak még a száját sem kell kinyitnia. A szájtépés úgyis szóvivői kiváltság amit egy ifjú tanonc (no nem Harry Potter mert ő legalább megtanulta a szakmáját) kisajátított magának.
De most maradjunk inkább a sólyomvadászatnál, ahol miután a vadász magasba röpteti a madarát, mindenkinek meg van a feladata. A sólyommal meg kell tanítani, hogy bízzon a gazdájában és a kutyájában. Tudnia kell, hogy a zsákmányt kutatják fel neki és ha sikerül a vadászat, akkor majd ehet ő is. Csak így tud részese lenni a sikeres vadászatnak.
Ez nem példabeszéd (és nem is írói munkásságom része), csupán értekezés a solymászatról, hogy mindenki azt a szerepet töltse csak be, amire kitalálták és nem arra, amit ő akar kitalálni magának.