Úgy gondolom, igazságtalan velem a sors. Bár lehet, hogy csak én vagyok idióta, ha még nem tudtam kitalálni valami fantasztikus történetet amit majd a média felkap. Mert akkor egyből híres leszek, kórházi ágyon nyilatkozok a tévéknek, írnak rólam az újságok, menő ügyvédek még fizetnek is nekem, hogy képviseljék az ügyemet, no meg több száz együtt érző bejegyzést kapnék a blogomra.

Sőt, ha olyan kárt okoznék magamnak mely kórházi ellátást is igényelne, biztos a legjobb szobát kapnám, plazma tévével, amerikai típusú hűtőgéppel és természetesen rendőri biztosítással. Igaz, kórházi napidíjat kéne fizetnem, hacsak a miniszter asszony nem fizeti be helyettem, de hálapénzt, azt már nem! Sőt, fizessenek az orvosok nekem és akkor lelkesen kiállok a vizitdíj eltörlése mellett! Talán még követelhetném is, hogy az etikai kódexbe kerüljön bele a gyógyításom nemzeti érdeke. Ezért követelem, hogy aláírásokat is gyűjtsenek az értelmiségiek, és a mindennel elégedetlenek meg szimpátia tüntetést rendezzenek a lakásom előtt. Bár már összegyűlt néhány kérdés, de szeretném ha további sorsomról népszavazás döntene! Ezeket látva talán Gyurcsány még kitüntetésre is felterjesztene, és titkon reménykedem abban, hogy az Alkotmánybíróság részemre kedvező állásfoglalása után a köztársasági elnök át is adná azt! A kézfogás esetleges elmaradása azért nyugtalanít egy kicsit, de az 56-os szerepem tiszta, mivel még nem is éltem. Az átkosban nem voltam jegybanki alelnök, KB-tag, de még egy rendes besúgásra sem futotta az erőmből. De azért bűnös vagyok! Nem voltam ott kikötözve a Tubes fáinál, nem ittam a Rába szennyezett vízéből és nem is tanúskodtam Marina, Zsanett és Irén javára. Ezért egy kicsit ideges vagyok, de a tény, hogy néhány napig még a csapból is én folydogálok, bátorrá tesz. Csak egy a gond. A sztori még hiányzik. Mert azt egyszerűen lenyúlták előlem! Másokat erőszakoltak (?) meg, vertek (?) össze, mások lettek 75 évesek (itt nincs kérdőjel, mert ez állítólag tény), de szerintem az ellenzék elő tudna húzni egy iratot, mely igazolná, hogy Horn Gyula csak 35 éves...Hogy akkor nem lehetett bizonytalan az 56-os szerepe? Az már legyen a Sólyom problémája. Nekem meg az, hogy még mindig nincs sztorim, mellyel kitörhetnék ebből az álmos, esős, szeles szerda délutáni unalmamból. Csak a szokásos baromságok jutottak nekem amit éppen a hírkeresőn kaptam el. Mint egy bacilus, jelentem meg vagyok fertőzve a napi hülyeségektől amit dézsából öntenek a nyakamba.

Döntöttem, én is kivonulok! Hogy hová? Most talán csak a kertbe egy kis nyugalomért. A sztárságot, a felhajtást, a média szereplést mert meghagyom az igazán beteg emberek számára...de kérem a miniszter asszonyt, hogy helyettük ne fizesse be az ápolási díjat!