Kedves Elnök úr!
Meghatódva olvastam beszéde rövidke leiratát. Személyesen nem tudtam ott lenni, hiszen nem zárt be a munkahelyem, jelentem, én még nem élek rosszabbul mint tavaly. Tudom, ez a bűnöm, de valahogy csak el leszek ezzel a tudattal. Az ebédem is kiadós volt, olyan magyaros töltött káposzta csülök pörkölttel megbolondítva. Bár olcsó ruhát ma sem vettem, ezért haragszik is a kínai árus, és hibába vártam a magyar gárda agitációs managert, valahogy engem elkerült, valószínűleg az egyházzal egyeztet, hátha kapnak valahol ingyen termet.
Elnök úr! Tényleg igaza van: elég volt! Ezt most olyan magyar ember mondja, aki nem szeret asztalt borogatni, hiszen kár lenne azért a finom töltött káposztáért, és akinél most betelt a pohár! Igaz gyorsan meg is ittam a tartalmát - tejszínhabos capuccinó -, de akkor is elég volt! A háziorvosom szerint is, hiszen múltkor már 6.8-as cukorszintet mért. És ez akkor is annyi, ha a hatalom "lekezelő pökhendisége" miatt ezért még vizitdíjat is kellett fizetnem. Ráadásul Ön szerint is "cukormázas" ígéretekkel halmoznak el, mely szintén nem használ az egészségemnek.
A tükörbe is néztem, és megállapítottam, hogy annak ellenére, hogy tegnap fodrásznál voltam, meg van mind a két fülem, így hallhattam az igazi magyaros káromkodásokat, szidalmakat melyeket a képviselők kaptam az Országházból kijövet. Tényleg elég volt! Aztán ott vannak a hírTV "bértollnokai", akik ismét forradalmi lázban égnek. És a léhűtők! Olyanok kedves Elnök úr, akik a politika mellett eddig még soha nem csináltak olyant, amit kétkezi munkának hívnak. Jó, jó, néhány éve megragadtak néhány homokos zsákot az árvíz idején, de ezen kívül csak értékeltek.
Bevallom Elnök úr, élősködő is vagyok, mert én is megpróbálok mindent eladni. Tudja, ez a munkám. Az Öné meg az, hogy Battyonyától Nemesmedvesig bőszítse az embereket, azokat, akik nap mint nap dolgoznak, gürcölnek, gyereket nevelnek és szeretnek. Nemcsak a feleségüket, a családjukat, de az országot is. Mert az nemcsak az Öné, nemcsak a fekete ruhásoké, hanem mindenkié. Az enyém is. Mert ahogy Ön szokott fogalmazni: egy az ország. És ez az egyet nem Ön jelenti. Nem is Gyurcsány, aki ugye hazudott, de jó útra próbált térni. Ne gondolja, hogy felmentem, neki már az elhíresült beszéd után egyből le kellett volna mondania. Nem tette meg és ez hiba volt. Talán bízott a keresztényi megbocsátás erejébe. Persze tudhatta, az egyház a megbocsátást is sokféleképpen értelmezi.
Elnök úr! A hazugságoknak tényleg ára van. Erről majd néhány év múlva Ön is meg fog győződni. Amikor majd ki kell fizetni a 16. havi nyugdíjakat, amikor meg kell szüntetni a munkanélküliséget, amikor ki kell nyitni újra a bezárt kórházakat, amikor a háziorvosok zsebéből ki kell venni a vizitdíjat, az egyetemekről el kell vonni a tandij bevételeket, és amikor Felcsútot fel kell terjeszteni az ország fővárosa címre. Sajnos erre még várni kell néhány évet. Tudom Ön türelmetlen ember, ég Önben a tenni akarás vágya és legszívesebben már holnap átvenné a hatalmat, amit mindennél jobban kíván.
Tudja Elnök úr, ezt szeretném én is. Örülök annak, hogy néhány nap múlva tényleg Öné lesz a hatalom. Mert megérdemli. Tényleg! Sokat edzett érte, egyszer talán meg is sérült az ütközet közepette. Felkészült rá és biztos, hogy meg is fogják szavazni.
Felcsút FC várja Önt, mint leendő elnökét. Ezzel irányt is mutat majd Gyurcsánynak, az örök ellenségnek. Gratulálok a leendő pozíciójához Elnök úr. Bízom abban is, hogy az elhatárolódott gárdája majd karantént von Felcsút köré, ha már az Oktatási Minisztériumnál nem sikerült, és senkit sem enged ki onnan.
Így legalább biztonságban lesz Ön is. Talán az ebédje sem fog elfogyni és divatos öltönyeit sem kell majd ócskább ruhákra cserélnie. A Felcsúti csendben egy újabb könyvet is írhat, Elég volt! címmel.
Mert Magyarország szívdobbanása Ön szerint, csupán ez a két szó.