Fábryról, mint showmanról nem akartam írni. Bohócnak, egy soha fel nem növő gyereknek tartom, akinek helyenként igazán remek a humora, de a legtöbb esetben nem tud különbséget tenni vulgáris kocsma humor és a színvonalas szórakoztatás között. Hogy most mégis szentelek rá néhány mondatot, az csak azért van, mert szokásos otromba módján sértette meg Göncz Árpádot.
Nem a show műsorában, mert ott már megszoktuk, hogy államférfiakat köpköd, hanem egy konferencián.
Az Értünk Egyesület és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége által szervezet előadáson. Fábry Sándor mint keresztény értelmiség. Közröhej. Egy olyan ember akinek viccei a fingás és a szaros gatya köré épül, akinek a humora és poénjai mindennek elmondhatók csak annak nem, hogy azok a keresztényi erkölcsöt mintázzák. Azt eddig is tudtuk, hogy a jobboldalhoz ál közel, amit családi hozományként még tisztelni is tudok. De mint keresztény értelmiségi? Akik meghívták vajon egyetlen show műsorát sem látták? Vagy az csak a show része és semmi más? A poénok, a kissé rasszista beszólások, a kulturálatlan viselkedés csak a nézőknek szól? És Fábry ha lelép a színpadról és nem kell többé a súgógépet olvasnia akkor egyből egy keresztény értelmiségé válik? Kétlem, de őszintén nem is nagyon érdekel.
Az már inkább, hogy olyan embert gyanúsított (vagyis helyesbítve: akinek kérdést intézet) aki életével, munkásságával, egyéniségével sokkal jobban illene a keresztényi értelmiségek közé, mint Fábry.
Akit ténylegesen elítéltek 56-os szerepvállalása miatt, és aki az életfogytiglanis ítéletről egy fórumon csak ennyit mondott: "több mint másfél év után először tudtam úgy elaludni, hogy nem világított a szemembe kétszázas lámpa, nem rugdosták a vasajtót félóránként végig az egész folyosón."
Aki nem csak elitélt volt, de író és műfordító is, akinek a nevéhez olyan írások tartoznak mint a Sarusok vagy a Magyar Médeia. És akkor nem is szólva azokról a fordításokról melyek nagyon sokunk irodalomhoz való viszonyát határozta meg. J.R.R. Tolkien: A gyűrűk ura, Malcolm Lowry: A vulkán alatt, William Golding: A legyek ura.
Nem is akarom tovább méltatni Göncz Árpi bácsi életútját mert azt nálam sokkal hivatottabb emberek már megtették. Úgy érzem egy Fábrytól még megvédeni sem kell, hiszen ahogy Kőszeg Ferenc nyilatkozta, párbajképtelen emberrel egyszerűen nem illik párbajozni, mert ezzel egy szintre emelnénk a párbajozó feleket. És Göncz Árpád, aki az életével és a munkásságával vált keresztény értelmiségévé, azt nem szabad egy napon említeti Fábry Sándorral, aki csak mint meghívott vendég volt jelen, valószínűleg tévedésből. Végül egy emlékkép Árpi bácsiról. Talán 15 éve ezelőtt egy 56-os megemlékezésen a fütyülök (már akkor is voltak, csak most már még vénebbek és még szenilisebbek lettek) rondítottak bele a beszédébe. Ha jól emlékszem nem is fejezte be, vagy talán el sem tudta kezdeni, de ez most mellékes. Nekem nem ez maradt meg az emlékezetembe. Hanem a tekintete, a szomorúsága, a csalódottsága. Lelépett a színpadról és akkor úgy gondoltam, ez a csodálatos ember elvesztette örökre a hitét. De néhány óra múlva az őt kérdező újságíróknak csak ennyit mondott:
"A múlt rajta hagyta az országon a nyomát, még itt él az állampárt erkölcsi hagyatéka. Az a 40 év, amelyet ugyancsak hosszú időbe telik önmagunkból, a társadalom egészéből kigyomlálnunk. Itt él a félelem a múlttól és a jövőtől. Mint ahogy mindezekkel együtt itt él a közös cél, remény, a vállalkozókedv, az összefogás igénye is. De sokunkban csalódás, testetlen gyűlölet is."
2007-ben a testetlen gyűlölet egyik szítóját úgy hívják, hogy Fábry Sándor, a keresztény (??) showman.