A több mint háromezer éves királynő és a székelyek magyarságát igazoló himnusz hogyan kötődik egymáshoz? Igazából sehogy. Hogy mégis összekötöm őket az csak a véletlen műve, vagy egyszerűen gondolataim kuszaságának folyománya? Majd talán kiderül.
Egyiptomi utazással és az ott készült videofelvétellel kezdődött minden. Nekem kellett a 10 napos élményhalmazból egy nézhető mixert összeállítanom. Ahogy vagdostam a felvételt és odaértem a Luxor-Királyok völgyében felvett képsorokhoz, feltűnt valami. Aki már járt Hatszerpszut templománál az tudja, hogy a sziklába vájt történelem, több mint háromezer éves. Kietlen, napos, sivatagos terület, felkapaszkodni ehhez a csodálatos épülethez, több száz lépcsőn át lehet. Mit láttam a felvételen? Lihegő, izzadó embereket, akik már alig várták, hogy felérjenek az árnyékba, igyanak a magukkal hurcolt ásványvízből és gondolataikban már a szálloda hűsítő medencéjében úszkáltak. Pedig Hatsepszut ennél többet érdemel. Áhítatot, néma merengést és tiszteletet. A templom, mely Ámon és a többi istenség tiszteletére épült több mint háromezer éve áll. Az rémlett fel bennem, hogy vajon mi, 2007-ben vajon mit hagyunk örökül a jövőnek? Lesz olyan építmény mely háromezer év múlva is bizonyítani fogja, hogy itt a Kárpát-medencében létezett egy ország? Talán ha elkészül Gyurcsány kormányzati negyede, Demszky négyes metrója, Rogán Belvárosa, vagy Orbán kőbe vésett népszavazási kérdései? Ennyi elég lesz az örökkévalóságnak? Mert Hatsepszut és a Királyok völgye örökké megmarad.
Hogy jön ide a székely himnusz amely 86 éve született? Akik Egyiptomban voltak, néhány hétre rá Erdélyben is jártak. Hazaérkezve a legfőbb tanulságként természetesen magyarságuk igazolását vélték felfedezni az ottani gyerekek által énekelt székely himnusz hallatán. Mely rendjén is van, mert egyek vagyunk, mert egy a nyelvünk, a kulturális örökségünk. Ápolni kell a hagyományt és nagyon meg kell becsülni a székely magyarságot, mert tanulhatunk tőlük.
De vegyük észre a több ezer éves örökséget is, mely nem a közös nyelvből, de még a közös imából sem táplálkozik. A székely himnusz harmadik versszaka hogyan is kezdődik?
                              "Ki tudja, innen merre visz a végzet,
                               Országhatáron, óceánon át?"
Ha nem is végzetünk, de a jószerencsénk és a lehetőségeink eljuttattak Hatsepszut templomához, akkor merítsünk onnan is erőt és hitet. Álljunk meg néhány pillanatra a lépcsőn, nézzünk fel a több teraszos oszlopsorra és képzeljük oda Egyiptom történelmének egyik különleges alakját, a férfiként viselkedő királynőt, és gondoljunk bele: háromezer éve itt éltek, haltak, szerettek és maradandó emlékeket állítottak az akkor élő emberek a sivatag közepén. A fáraóknak, az isteneknek és talán a következő nemzedékeknek is.
Ha ezt az örökséget is be tudjuk fogadni, akkor a már a szívünkben meglévő székely himnusszal együtt, sokkal, de sokkal gazdagabbak leszünk.

Halász Zsuzsa a KDNP szóvivő azt mondta, a feszület előtt meztelenül pózoló Lengyel Zoltán fideszes képviselő magánügye, hogy milyen képeket készíttet magáról.
Megjegyzem, ebben igaza is van. Lehet valaki betegesen magamutogató, lehet "másképpen" élő, lehet pogány (jujjjj, de ronda szó!), lehet szeretni vagy nem szeretni a vallást. Magánügy. Ez lenne itt a kulcs, csak néha a szóvivő asszony a zárba hagyja a kulcsot. Biztos emlékszünk rá: volt egy szellemes plakát (jöjjön el a te országod), volt egy felvonulás a másság elfogadásáért ahol a keresztény embereket ért súlyos támadásról beszélt. Mert a hitükben sértette őket. A meztelenül, kereszt előtt villogó Lengyel esete meg magánügy. Emlékszem (jó régen volt már), volt egy Madonna klipp, melyben egy égő kereszt előtt énekelt és táncolt. A Vatikáni tiltakozás után Olaszországban és talán Lengyelországban be is tiltották. Mert sértette a vallásos érzelmű embereket. Tudom, ez nem csak keresztény sajátosság, elég ha az iszlám által halálra ítéltekre gondolunk, mint elrettentő példa. A vallás, annak elfogadása, gyakorlása kényes kérdés. És nem csak a hívők számára, de azok számára is, akik annak visszásságaira próbálják felhívni a figyelmet. Legyen az a téma keresztény, zsidó vagy iszlám. Ebben a gyakorlatban a hívők emberek eléggé összeforrtak. Ha kritika éri őket, máris a vallásszabadság megsértésével jönnek elő. Ezzel nincs is bajom, csak ha ők támadnak "másokat" és másképp gondolkodókat, akkor ez rendjén van, ez belefér a több ezer éves hagyományba. Ebben a Lengyel ügyben is ez zavart igazán. Nem a playmate típusú fotók - bár megjegyzem, hogy Oszter Alexandra jobban fog mutatni a Playboy címlapján - mert otthon tényleg mindenki annak és úgy pózol, ahogy akar. Az persze más kérdés, hogyan kerültek fel ezek a világhálóra (tudom, ebben is a Gyurcsány keze van). A reagálás dühített fel. Mert cinikus mert hülyének nézi az átlag embert.
Kedves Halász Zsuzsa! Jobban tennék, ha egy kicsit igazítanának a keresztényi befogadó képességükön. Mert ha liberális oldalról jön valami, akkor az sértő. Ha jobb oldalról, a nagy testvér fia tesz ilyent, az elnézzük, mert magánügy. Tudom, segít a gyónás és az ima. A lelki megtisztulásban biztosan. De a kétszínűséget, a nem egyenlő elbírálást talán nem kéne ebbe a kategóriába vonni. Mert az nem lelki gond és teher, hanem egyszerűen emberi hülyeség.
Az meg már tényleg nem keresztény magánügy. 

Úgy döntöttem - ha már új hónapot kezdtünk -, hogy egy kicsit pihentetem az agyam. Nem mintha nagyon túl lenne terhelve, de az előbb végignéztem, hogy miket hordtam össze jegyzetek formájában és egy kicsit megijedtem saját magamtól. Talán nem kéne, hogy a média és a politika ennyire eluralkodjon rajtam. Még a végén beteggé tesz és mehetek vizitdijat váltani (az ellenzék örömére) és zsebpénzt csusztatni (a kormány örömére). Volt itt Éger, Gyurcsány és Orbán, paraszolvencia és vizitdij, Zsanett és Irén, hőség és agymosás, gyűlölködés és kevés szeretet, szieszta és népszavazás...Sok-sok baromság, mellyel az életünket befolyásolók minden áron meg akarták zavarni a nyugalmunkat. Jelentem, sikerült nekik. Ezért az augusztusi hónapot megpróbálom más irányba terelni, persze ha sikerül.

Naivul azt hittem, a kánikulai forróság elmúlásával az agyakból is kiszáll a gőz és felfrissülve és nyugodtabban élhetünk tovább. Tévedtem. Nem először és valószínűleg nem is utoljára. A hír, miszerint egy megyei közgyűlés fideszes elnöke arra utasította az egészségügyi intézmények vezetőit, hogy a vizitdíj automaták mellé ragasszák ki Gyurcsány, Horváth és Molnár fotóját, hogy az emberek tudják, nekik köszönhetik, hogy fizetnünk kell. Mikor először szembesültem a hírrel, tényleg csak újságírói kacsának véltem. Úgy gondolom, értelmes ember nem viselkedik így. Egyrészt az "utasítás" szó döbbentett meg. Azt hittem, elmúlt a kézi irányításos rendszer és egy intézmény, az igazgató kinevezése után függetlenül, főleg pártfüggetlenül dolgozhat. Lehet esetleg kérni, vagy ajánlást tenni egy ilyen förmedvény kirakására, de utasítani, talán nem kéne. Persze, ha jól belegondolok, ez még üzletnek sem rossz. Gondoljunk csak bele: aki utálja a mostani kormányt, az köp egyet - valami Fábry féle ripacs már megtette nyilvánosan is -, aki esetleg olyan elvetemült, hogy ezt nem nézi jó szemmel, gyorsan letörli a képeket. Néhány köpés és törlés után a kép rongálódik, lehet újat gyártani, természetesen egy Fidesz közeli nyomdával, és természetesen utasításos rendszerben. Ezen túl, mivel a magyar elég indulatos állampolgár, talán még tettlegesség is szóba jöhet. Nincs nagy baj, hiszen épp a kórházban vagyunk, ahol majd a köpőket bekötözik, a törölgetőket meg ápolás nélkül kirúgják. Valószínűleg az elnök erről is fog majd utasítást adni. Utánuk jönnek majd a mások, a szőkék...nem is folytatom, mert valahonnan nagyon ismerős lenne a történet. Inkább borzongok tovább. Elképzelem, hogy ezek után bebuzdul az ország. A rendőrkapitányságok elé Zsanett és Irén képe kerül. A Fradi pálya bejáratát majd Kisteleki képe ragyogja be, a Magyar Rádiót Kondorral és Farkasházyval kell riogatni, a TV székházat meg egy kigyúrt, kopasz fejű focihuligán díszíti majd, az OVB előtt meg Orbán Viktorunk fog kajánul nevetni. Az egész borzadályban van valami biztató is. Ha sok helyen lehet majd köpni és törölni, talán egyszer elfogy a fölösleges nyál és a zsebkendő, és békét köt az ország. Mert ilyen gyűlölködéssel képtelenség sokáig együtt élni. Még akkor is, ha az ország egyik fele kimondottan erre játszik. A hatalom megszerzésének lehetősége teljesen elborította az agyukat. Tudom a másik oldal rögtön rávágja: Gyurcsány meg hazudva szerezte meg a hatalmat, ezért mindent szabad. Lehet, hogy nekik van igazuk. Akkor meg gyűjtsük a nyálunkat, ne pazaroljuk el másra, mert nem tudhatjuk előre, kinek a képével fogunk találkozni az utcán.

Gyerünk gyerekek, gyűlölködjünk tovább! Mert ez a mi országunk.

Elképedve olvasom, hogy az ukrán Sahtar Donyeck megvásárolta a mexikói Castillot, évi 2,3 millió eurós fizetést adva a nagyszerű focistának. Akik látták a Copa America-t azok tudják kiről van szó. A braziloknak lőtt álomgólja még jobban emelte az ázsióját, több nagy európai klub is ki vetette rá a hálóját, de az ukránok nyertek. Erre kaptam fel a fejem. Az még OK!, hogy gazdasági (vagyis inkább pénzügyi) okok miatt Ukrajna EB-t rendezhet majd, de valójában szinte semmijük sincs. Vagyis van már Castillo. Igaz, ő mexikói, de mégis csak az ukránok halászták el, ráadásul a Manchester City elől. Ahogy előlünk a foci EB-t. Hogy végül is miért érdekel engem ez a vásárlás? Mikor olvastam a hírt, egyből eszembe jutott egy Sport tévés összeállítás mely azt fejtegette, hogy a szomszédos országok vajon miért állnak sokkal, de sokkal előrébb a foci területén. Sorra mutatták be a román, a szlovák, az orosz, az ukrán, a szerb klubcsapatokat, akik mögött milliárdos vállalkozók állnak. Olyanok, akik mellett Demján és Várszegi is csak ajtónyitogató lehet. Nem beszélve Csurcsány, Kóka, és az Orbán család vagyonáról, amit oly sokszor emlegetünk, a legtöbb eseben pejorativ értelembe. Tudom, nálunk is vannak hibák. Tudom, sokan gazdagottak meg a rendszerváltás hajnalán az ügyeskedésekből, de azt is tudom, hogy közülök már sokan halottak (nem éppen természetesen módon) vagy börtönben ülnek, vagy valahol a világban menekülnek. Lehet szidni a mostani rendszert, mert lehet hallani visszaélésekről. De! Nálunk azért messze nem olyan rossz a helyzet mint a volt keleti blokk országaiban, ahol a változások szele nagyon hamar európai mércével is tekintélyes gazdagságot hozott néhány vállalkozónak, és szegénységet a népnek. Arra meg gondolni sem akarok, hogy ezek a milliárdosok nem is ügyeskedve és feketén szerezték a vagyonukat, hanem mert szépek és okosak. Szebbek és okosabbak, mint mi. Mert akkor tényleg nagy a baj.

Kedd délután van, a kirakat üvegén át csak úgy tódul be a meleg, ráadásul a légkondim is elromlott. Folyik rólam a víz, mellettem zúg a ventilátor. Vevők messze elkerülnek, legszívesebb elmennék haza - otthon még működik a légkondi -, de kötelező a nyitvatartási rend betartása, mert jön a hivatal és büntet. Nem marad más, mint a számítógép - az hűti még magát -, és a világháló. Bár már többször megfogadtam, hogy átállítom a kezdőlapom, és nem hagyom, hogy elmerüljek az egymondatos (ál)hírek világába, de valami mindig megbabonáz és megmarad a híreső.
"Egyetért-e ön azzal, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése törvényt alkosson a szieszta bevezetéséről?". - olvasom és először azt hiszem, hogy ez is egy a szokásos beetetéses hírek közül, de mikor rákattintok, már tudom, ez rémesen komoly. Egy állampolgárunk úgy gondolta, hülyeségeket ő is tud kérdezni. Bár mikor ránézek a légkondi hőmérőjére - az még működik, a szemét! -, és 32 fokot mutat, már másképp állok ezen népi kezdeményezéshez. És persze egyből látom, ha győz a józan ész akkor a Gyurcsánynak azonnal le kell mondani. Mi köze van a sziesztához? Szijjártó bajtárs biztos rávágná egyből: a miniszterelnök egész ténykedése egy nagy szieszta, tehát mondjon le! Persze Lendvai elvtársnő is egyből összerittyentene egy sajtótájékoztatót, és közölné, a kormány a szieszta idején is dolgozni fog! A liberálisok "mellesleg" rámutatnának arra a történelmi tényre, hogy a szieszta a szabadságot jelképezi, és ha akkor nem közlekednénk vízen, földön és levegőben, a madarak is szabadon szárnyalhatnának. Ezután Szijjártó bajtárs biztos megjelenne, most éppen egy galambdúc előtt és közölné, ez a liberális felfogás belerondít a nagy magyar történelmi hagyományba és nem nézik jó szemmel, hogy kisajátítják eme nemes, és ősi madár jelképét.

Közben nyitódik az ajtó és belép a szerelő. Úgy nézek rá mint a megváltóra, most jobban örültem neki mint ha vevő lenne. De azok elkerülnek, népszavazás ide,vagy oda, ők már sziesztáznak...De akkor minek ide népszavazás? A szerelő néhány perces munka után diadal ittasan közli: kész vagyok, működik a légkondi, hétezer forint.
Jó napom van. Mindjárt vége a munkaidőnek, a benti hőmérő is már csak 29 fokot mutat, és ha arra gondolok, hogy ősszel mennyit lehet majd népszavazni...
Kell ennél több szieszta idején?