Még jó, hogy különbözőek vagyunk. Nem csak fajra, nemre való tekintettel, de a most ránk tóduló kánikulát is másképpen próbáljuk elviselni. Legtöbbünk légkondival, több liter ásványvízzel, pancsikolással vészeli át a forróságot. Vannak akik éppen dolgoznak a tűző napon mert megrendelésük van, mert szolgálatban vannak, mert óvják egészségünket és azon vannak, hogy zökkenőmentesek legyenek a mindennapjaink. És vannak olyanok, akik úgy gondolják, most itt a kánikula, az emberi agy befogadó képessége sem az igazi, ezért mindenféle hülyeséget elő lehet adni nekik. Újságírókat találni rá akik meghallgatnak, a tévék is ugranak a hírre, így legalább nem arról folyik a verseny, hogy vajon ma hol döntik meg a hőségrekordot. Most Viktor gondolta úgy, hogy eljött ismét az idő, hogy szokásos zagyvaságait előadja. Valami új szellemi és erkölcsi alapokról beszélt mely majd megszabadítja az embereket a kötelékek szorításából. Mert újfajta gondolkodásmódra van szükség amit csak a család és a közösség testesíthet meg és amit most a szabadosság veszélyeztet. Ezért újra falakat kell építeni. Viktor nagyon makacs és önfejű is néha. Hiába próbálom riogatni, fittyet hány minden próbálkozásomra, hogy kívül tartsam. Egyszerűen nem értem amit mondani akar. Ahogy nézem zavart arcát és tekintetét, ahogy megpróbál befolyásolni az álszent szelídségével, dorombolásával, úgy érzem, nem vagyunk közös nevezőn. Nem is lehetünk, mert nem gondolkodunk egyformán. Ez nem is lenne baj, mert végül is sokkal erősebb vagyok nála. Persze nem szeretem az erőszakot és nem is bántanám, bár néha ad rá okot. Mint mikor saját maga előnyére úgy befolyásolja az embereket, hogy azok simogatják, dédelgetik és mindent megengednek neki.

Ettől még szeretem az állatokat. Azokat nem, akik öntörvényesen élnek és oda piszkolnak, ahová éppen nem illene. És Viktor ilyen. Most már két riasztót is elhelyeztem, melyekről biztos meg van a véleménye és ahogy ismerem, egyből rohant és beárult Sacikának, még akkor is ha tudja, én csak békésen szólok ellene, de a szomszéd kutyája már élesebb eszközökkel küzd ellene.
Mert ugyebár Viktor egy macska (a jegyzeteimet olvasók előtt már ismert), aki az utca egyik macskája akivel már néhány éve nem egyezik a véleményünk, mert becsapott. Ifjonc korában még kedves és megértő volt, ha rászóltam, arrébb araszolt. Most már játssza a gőgős vezér szerepét és mindig oda rondít, ahová nem kéne.
Az egésznek mi köze van mégis a kánikulához?  Sajnos nagyon sok. Ebben a fülledtségben valahogy összekavarodtak a fejemben a gondolatok, ahogy másokéban is, akik mostanában terjesztik újfajta tanaikat. Lehet, hogy annak van igaza, aki csak annyit mondott: nem vagyok meglepődve, csak elképedve, hogy valaki ilyen sok marhaságot beszéljen össze.

Hogy a macskák nem tudnak beszélni?...De tudnak, csak mi nem értjük őket. Sokan, de szerencsére nem elegen, úgy gondolják, ők értik a mondatait. Nem csodálom, kánikulai meleg van.

Vasárnap délután van, éppen az előbb menekültem be a hűvösebb szobába a tűző napsütés elől. Irány a net, megnézem a napi híreket. Olvasom, hogy valami „jobbik” féle alakulat forró őszt ígér a liberális madaraknak. Úgy látszik ezek túl akarnak tenni mindenki Luciáján és átcsaptak időjárás előrejelző intézetnek. Csak valami gond lehet velük, mert még nincs ősz, de forróság már van. Sőt, a jövő hétre már igazi trópusi nyár jön és ha igaza lesz a „jobbiknak” és a kánikula mégis átnyúlik őszre is, egyre több légkondit kell üzembe helyezni. Ami ugye sok áramot fogyaszt és miatta fel is borulhat az ország energia ellátottsága, és sokak szerint még a nem megfelelő karbantartás hiánya allergiát is okoz, nem lennék a „jobbik” helyébe. Mert majd rájuk lehet fogni, hogy ha ősszel energiakorlátozást kell bevezetni. Majd ahol megjelennek hirdetni az „igét”, majd ellentüntetők is lesznek, akik majd rajtuk fogják bevasalni megnövekedtet áramszámláikat.

Azért a légkondinak van előnye is: tiszta és friss levegőt ad a tüdőnknek. A szívünk is fellélegezhet majd, hiszen a vércsatornákon keresztül szabadon áramolhatnak a gondolatok az agyunkig. Nem kell izzadnunk, nem kell foglalkoznunk a forróság kellemetlen tüneteivel. Talán gyűjtést kéne rendezni a "jobbiknak" is, hogy kapjanak néhány légkondit. Persze őket zavarni fogja a tiszta, üde levegő, de talán idővel meg fogják érteni, a túlzott forróság rongálja az egészségüket és a végén orvoshoz kell menniük. Ott újabb trauma fogja majd érni őket, hiszen vizitdíjat kell fizetni amit ők ugye nem akarnak. Bár van egy debreceni orvos, aki engedetlenséget fogadott és nem kér ebből a gyilkoló egészségügyi rendszerből. Egy kis bibi itt is van, hiszen Debrecen az ország keleti felén van és az a „nyugati jobbik” aki hőgutát kapott, elég messzire kell, hogy elutazzon. Azért jól teszi, ha gyűjt egy kis zsebpénzt is. Bár stoppal el tud jutni Debrecenbe, de azért a hálapénz nélkül szeretett debreceni orvosunk sem fog ránézni kedvenc betegére.

Akkor meg mi a megoldás a forróságra? A légkondi drága és egészségtelen, vizitdíj ne legyen, hálapénz csusszanjon a zsebbe, a fákról lemászók ne jöjjenek focizni hozzánk. Talán tüntessük el a „szakállas liberális bácsikat”? Adjuk minél több teret a mocskolódásnak az erőszaknak?

A „jobbik” forró őszt ígér. Egy ismert meteorológus szerint csak egy-két hétre lehet előre jelezni az időjárást. Aki többet mond, az már kuruzsló…Szerintem neki van igaza!

"Ha a társadalmi-szociális környezet ötven százalékban felelős az egészséges testi-lelki fejlődésért, akkor Horváth Ágnes a ma felnövő embermillióknak legalább felét mérgezi azzal, hogy nagy nyilvánosság előtt teret ad, nevét adja, jelenlétével megerősíti a kórfolyamatok terjedését" - olvasható Nagy Attila debreceni orvos, közíró cikkében.

Hirtelen felindulásból írni akartam néhány mondatos "szösszenetet", de hamar rájöttem: itt már nem lehet mit csinálni. Végérvényesen el vagyunk cseszve - mondta lesújtva Julia Roberts az egyik filmjében. Ott csak magánéleti válságról volt szó, de itt nálunk már sokkal többről. Ezt erősítette meg egy reggeli hír mely szintén Debrecenhez kötődik. Egy kertvárosi (olyan újgazdag réteg) lakóközösség tiltakozik az ellen, hogy kézművességgel foglalkozó, de fogyatékos felnőttek költözzenek oda. Mert féltik tőlük a nyugalmukat, a gyerekeik biztonságát. Mert aki egy kicsit "más" az már gyanús: pedofil, erőszakoskodó, "rendőrökkel táncoló", újságírót verő, szőrös és szemüveges liberális bácsi, embermilliókat mérgező miniszter...Csak egy a baj mostanában. Mindennapjainkat nem a "mások" és a fogyatékkal élők rombolják, nem ők kerülnek összetűzésbe a rendőrséggel, nem ők dobálnak tojással, nem ők ugranak gyerekeikkel együtt a halálba, nem ők közlekednek ámokfutóként az országutakon, nem ők rohamozzák meg az MTV épületét, és nem ők engedik egy magát közírónak vélő orvost a kamara honlapja közelébe. Gonoszul írhatnám, hogy nem is a "mások" a "mások", de most talán inkább Julia Robertsnek van igaza.

Végérvényesen el vagyunk cseszve.

Ha a Fidesz megnyeri a következő parlamenti választásokat, az első ülésnapon leállítja az egészségügyi privatizációt, megszünteti a vizitdíjat és a kórházi napidíjat - jelentette ki pénteken Pokorni Zoltán alelnök. Ennyi az egész? Szűk környezetemben azonnali közvéleménykutatást végeztem ezzel kapcsolatban. Íme az eredmény:

Nagyi mindenképpen ragaszkodik a 16. havi nyugdíjához és a 100 %-ban térített napi gyógyszeradagjához. Papi a jogositványához ragaszkodna, de a háziorvosa már nem nagyon engedi a volánhoz ülni, mert alig hall, és csak néhány métert lát előre. Ettől függetlenül a napi három kisfröccs iránti kérelmét elküldte az alelnök úrnak, kérve, hogy arról az első ülésnapon feltétlenül szavazzanak. Apám ragaszkodik a Fradi NB-I-es tagságához, mert azt pofátlanul elvették tőlük, és biztosan a komcsik keze van benne, hiszen ott ül az elnökségben valami szélsőjobbos szurkolói tanár, akit a Gyurcsány nem tud elviselni. Anyám feltétlenül ragaszkodik a WC ülőke állandó lehajtásához, a fürdőszoba wellness-ként való átalakításához, és Antonio Banderashoz. A szomszéd lány követeli, hogy a No Thanx fiúknak vizsgák nélkül azonnal diplomát adjanak...és valami Olivert is emlegetett, de mivel a lány még nincs 16, inkább figyelmen kivül hagytam a kérést. Az utca egyik macskája tiltakozik azon macskariasztó ellen, amit éppen én helyeztem el az előkertnél, hogy ne mindig ott végezze el a dolgát. Úgy gondolja, ez személyi szabadságának súlyos megsértése és ha kell, aláírásokat gyűjt ellene. És mivel az alelnök úr imádja az ilyen akciókat, biztos támogatni is fogja. Ezen túl utálja Garfildet, mert az nem magyar, mert a média mellékterméke, és róla forgattak filmet, pedig ha Hollywood tudná, hogy Viktor, (ez a macsek neve, ne kérdezzétek miért, egyszerűen nem is akarom tudni!) milyen furfangosan csábította el Sacikát, a szomszédlány perzsa cicáját.
Feri bácsi, aki már elmúlt nyolcvan éves még mindig Kádár Jánoshoz ragaszkodik. Mikor megemlítem neki, hogy már a csontjait is ellopták, azonnal követeli a munkásőrség visszaállítását és a szabad fegyverhasználatot. Tibor, a postás, elsősorban Jessica Albához ragaszkodik, és meglepetésként ő is fegyverhasználatot követel, hiszen az utca kutyái állandóan megtámadják. Ezen túl "gusztostalannak" tartja a melegeket, de késő éjjel az XX csatornán csak a lányok egymás közti játékai láttán tud mély álomba merülni. Papi háziorvosa a vizitdij emelésében reménykedik, hiszen akkor sokkal több marad a kasszában...Mikor megemlítettem, hogy az alelnök úr, éppen annak eltörlését tervezi, csak megvonja a vállát: tudod öcsém, akkor majd azért, hogy a háziorvosok kegyeit megszerezzék, majd a Gyurcsány fog népszavazást kezdeményezni a vizitdij visszaállítására.
7 éves, tudósnak, vagy Barca játékosnak készülő unokaöcsém a hírek hallatán csak ennyit mondott: mond bátyó, ez a Pokorni nem tudja, hogy nem kell várni a következő választásokig, hiszen éppen ők kezdeményeztek népszavazást ezek eltörléséről? Vagy csak ez is egy újabb sziínjáték? - mondta és visszafordult tovább játszani a Milan-Real meccset a FIFA 2007-es számítógépes játékán.
Én meg csak álltam ott meredten és néztem ahogy Raul ismét gólt lő, közben arra gondoltam, hogy megint megpróbáltak lenyomni a torkunkon egy újabb baromságot.

Jó étványat kívánok hozzá mindenkinek!

Tanulságos történet: városunkhoz tartozik egy 200 fős kis település, ahol az összetartozást számtalan programmal próbálják erősíteni. Ezek közül az egyik a családi és gyermeknap. Játékokkal, közös főzéssel, szórakoztató programokkal, és este diszkóval. No nem valami országos hírű DJ közreműködésével, hanem az itt élő tinik, egy a közösségi házban lévő "házi hifi" berendezéssel adják a talp alá valót...A baj itt kezdődött. A nagy közösségi szervezésben becsúszott egy "komoly hiba". Senki sem gondolt arra, hogy a "Nagy Testvér" mindent figyel és határozott szigorral csap le a szerzői jogok megsértése láttán! A kis közösségben természetesen egyből árulót kiálltottak - valószinűsítik, hogy a volt bukott önkormányzati képviselő feljelentése van a háttérben -, de engem igazából nem csak ez zavar. Az eljárás maga. Tudom, a jogszabályokat be kell tartani. Oké, de tudom azt is, hogy a jogszabályokat a kivételek, a mentességek szokták emberségessé tenni, persze ha sikerül. Itt nem jött össze. Fontosabb volt maga a hatósági eljárás, a néhány ezer forint bekaszirozása szerzői jogdijként, mint az, amiért elkövették a jogsértést...Sajnos ilyen barom országban élünk.

Úgy gondolom, igazságtalan velem a sors. Bár lehet, hogy csak én vagyok idióta, ha még nem tudtam kitalálni valami fantasztikus történetet amit majd a média felkap. Mert akkor egyből híres leszek, kórházi ágyon nyilatkozok a tévéknek, írnak rólam az újságok, menő ügyvédek még fizetnek is nekem, hogy képviseljék az ügyemet, no meg több száz együtt érző bejegyzést kapnék a blogomra.

Sőt, ha olyan kárt okoznék magamnak mely kórházi ellátást is igényelne, biztos a legjobb szobát kapnám, plazma tévével, amerikai típusú hűtőgéppel és természetesen rendőri biztosítással. Igaz, kórházi napidíjat kéne fizetnem, hacsak a miniszter asszony nem fizeti be helyettem, de hálapénzt, azt már nem! Sőt, fizessenek az orvosok nekem és akkor lelkesen kiállok a vizitdíj eltörlése mellett! Talán még követelhetném is, hogy az etikai kódexbe kerüljön bele a gyógyításom nemzeti érdeke. Ezért követelem, hogy aláírásokat is gyűjtsenek az értelmiségiek, és a mindennel elégedetlenek meg szimpátia tüntetést rendezzenek a lakásom előtt. Bár már összegyűlt néhány kérdés, de szeretném ha további sorsomról népszavazás döntene! Ezeket látva talán Gyurcsány még kitüntetésre is felterjesztene, és titkon reménykedem abban, hogy az Alkotmánybíróság részemre kedvező állásfoglalása után a köztársasági elnök át is adná azt! A kézfogás esetleges elmaradása azért nyugtalanít egy kicsit, de az 56-os szerepem tiszta, mivel még nem is éltem. Az átkosban nem voltam jegybanki alelnök, KB-tag, de még egy rendes besúgásra sem futotta az erőmből. De azért bűnös vagyok! Nem voltam ott kikötözve a Tubes fáinál, nem ittam a Rába szennyezett vízéből és nem is tanúskodtam Marina, Zsanett és Irén javára. Ezért egy kicsit ideges vagyok, de a tény, hogy néhány napig még a csapból is én folydogálok, bátorrá tesz. Csak egy a gond. A sztori még hiányzik. Mert azt egyszerűen lenyúlták előlem! Másokat erőszakoltak (?) meg, vertek (?) össze, mások lettek 75 évesek (itt nincs kérdőjel, mert ez állítólag tény), de szerintem az ellenzék elő tudna húzni egy iratot, mely igazolná, hogy Horn Gyula csak 35 éves...Hogy akkor nem lehetett bizonytalan az 56-os szerepe? Az már legyen a Sólyom problémája. Nekem meg az, hogy még mindig nincs sztorim, mellyel kitörhetnék ebből az álmos, esős, szeles szerda délutáni unalmamból. Csak a szokásos baromságok jutottak nekem amit éppen a hírkeresőn kaptam el. Mint egy bacilus, jelentem meg vagyok fertőzve a napi hülyeségektől amit dézsából öntenek a nyakamba.

Döntöttem, én is kivonulok! Hogy hová? Most talán csak a kertbe egy kis nyugalomért. A sztárságot, a felhajtást, a média szereplést mert meghagyom az igazán beteg emberek számára...de kérem a miniszter asszonyt, hogy helyettük ne fizesse be az ápolási díjat!