"Permanens polgárháború folyik Magyarországon" - mondta Schmidt Mária történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója. Amikor először megláttam ezt az egymondatos hírt egyből beindult a fantáziám. Billentyűzetemet már vitriolba mártottam és mielőtt rákattintottam volna a teljes cikkre képzeletem már működésbe is lépett.
Freddy Kruegerként osontam a pesti utcákon és kampós kezemmel riogattam az embereket. Gondoltam én leszek majd Batman ki megmenti az országot a polgárháborútól és főleg Schmidt Máriától. Akit soha nem kedveltem és alig vártam, hogy aggódó állampolgárként jól megmondjam neki a véleményemet.
Közbeszólt azonban a kattintás. Egy pillanat alatt vált köddé az ábránd, hogy kiadhatom iránta érzett ellenszenvemet. Nem történt más, csak elolvastam a nyilatkozatát.
 "Mostanra már szinte kezelhetetlenné válik a háborús hangulat, amely gyakorlatilag a mindennapokat is megüli. A helyzet kilátástalannak tűnik, a politikai elit a saját alkalmatlanságáról állít ki bizonyítványt azzal, hogy képtelen kompromisszumra, kiegyezésre, holott maga az élet kompromisszumokból, kiegyezésekből áll. Az ember a mindennapi életében számtalan kompromisszumot köt, ha úgy tetszik, kiegyezik a környezetével".
Úgy éreztem egy agykurkász ül velem szemben és tudja, hogy mit gondolok a mostani magyarországi állapotokról. Csak ezt Schmidt Mária, az elvi ellenségem szavai! Rémisztő, talán tényleg Freddy Krueger kéne, hogy feloldja a feszültséget. Persze tisztában vagyok azzal is, hogy egy ilyen nyilatkozatot sokféleképpen lehet értelmezni. A jobboldal valószínűleg azt olvassa ki a sorok közül, hogy a kormány, és főleg Gyurcsány Ferenc képtelen a kompromisszumra, hogy nem ismeri az emberek problémáit és képtelen reálisan mérlegelni. Tehát mondjon le. A baloldal árulást lát majd benne, egy újabb szakadékot a jobboldalon belül, hiszen Mária egyszer már akart alakítani egy új jobboldali pártot. A liberálisoknak tetszeni fog az említett 67-es kiegyezés felemlítése (a nyilatkozat része), hiszen Deák Ferenc liberális politikus volt, de mivel Schmidt Máriát csípőből nem szeretik, hátsó szándékot vélnek felfedezni. Az utcán tüntetők meg árulást kiáltanak majd (ezt már úgyis megtanulták és a tábláikat sem kell átfesteni), és egy másik Máriához fordulnak segítségért. Az meg a Fidesz padsoraiban ül.
És itt bezáródik a kör.
Mert tényleg szörnyű állapotok vannak Magyarországon. Azt nem mondom, hogy polgárháborús, de a legutóbbi Orbán Viktor nyilatkozat már tényleg veszélyes is lehet. Talán Viktor most tényleg kérhetne tanácsot a volt tanácsadójától:
"Magyarországnak mindig akkor ment jól, ha a realitásokat figyelembe véve képes volt jó kompromisszumokat kötni, képes volt a helyzetét reálisan mérlegelni, megvalósítható célokat tűzött maga elé: konszolidációs időszakokat tudott kiérlelni."
Ha mindenki ehhez tartaná magát, talán nekem sem kéne Batmanként üldöznöm Freddy Kruegert, csak azért, hogy vitriolba mártott billentyűzettel csapkodjam Schmidt Mária asztalát.
Ez azonban 2007 októberében csak hiú ábránd.

Miután Jack Sparrow kapitány megtalált minden létező és mesebeli kincset néhány évig unalmasan ringatta magát az óceán hullamáin. Ahogy azonban a kalózoknál lenni szokott, az unalmat általában nem szeretik, ezért úgy döntöttek, újabb kincsekre vadásznak. Szólni akartak Orlando Bloomnak és Keira Knightleynek is, de Orlando végre egy igazi filmet forgatott, Keira meg inkább anorexiás gondjaival bibelődött és addig nem volt hajlandó leszállni a mérlegről amíg az nem mutatott 40 kilót. Rendező sem akadt, forgatókönyv iró meg már a második részben nem igazán tudta, hogy miről is ír, így Sparrow kapitány kénytelen volt a technika vívmányait használva keresni egy újabb mesés kincses kalandot.
Így jutott tudomására, hogy létezik egy ország, valahol Európa közepén, ahol még vannak feltáratlan lehetőségek. Bár vannak kalózok ott is szép számmal, de amatőrök és elég hamar lebuknak. Vagy a legénysége buktatja le, mint azt a szerencsétlen Zuschlagot.
Jack Sparrow, mivel már egyszer-kétszer megölték - de szerencsére feltámadt -, óvatos ember lett. Ezért álruhát öltött és rövid információszerzés után egyből a Parlament felé vette irányt. Ott lehet a legtöbbet lopni - kapta szinte mindenhonnan az ötletet. Jack megpróbálta faggatni az embereket, és bár az első rész után elvesztette varázslatos mosolyát, megtudta azt is, hogy kicsiben lop szinte mindenki, de nagyban abban a csodaszép épületben, a Duna partján szoktak. Mikor belépett az épületben, első gondolata azt volt, el kéne vinni az egészet, olyan szép. Csak az benne a bibi, hogy akkor a bennlévőket is vinnie kéne magával, azt meg nem jó, mert akkor a végén még őt, a kalózt is meglopnák.
Sétálva és figyelve az épületben hamar rájött, hogy itt több csapat is dolgozik egyszerre. Vannak itt pirosak, sárgák, kékek meg zöldek is. Tartott attól, hogy mivel egyedül dolgozik, majd túlságosan is feltűnő lesz, de hamar megtudta, hogy a csapatokon belül is vannak akik inkább saját zsebükre dolgoznak és nem szeretnek osztozni. Ezt tetszett Jacknek is, de hamar rájött, hogy ez ingoványos terület. Van mikor két különálló csapat magánzói egymással is összefognak a minél jobb eredmény elérésében. Hallotta, hogy a két nagy csapat talán felosztotta egymás közt a terepet és 20 %-os részesedésért dolgoznak. Ezt Jack kevésnek tartotta, meg osztozni sem szeretett volna senkivel, ezért tovább kutakodott.
Aztán beleütközött valami Gyurcsány felé tisztasági csomagba, melytől ideges lett egy kicsit. Először azt hitte, hogy mosakodnia kell mert bűzlik a rumtól és azt még a tengeri víz közelségében sem szeretett. Kivétel csak akkor volt mikor Keira is erre kérte, de most ő nincs itt - tudják, valamelyik illemhelyen épp most szabadul meg aznapi ebédjétől - és más kedvéért meg nem is állna a zuhany alá. Véletlenül összefutott valami kimondhatatlan nevű település polgármesterével és nagyon hasznos infókat kapott ezzel a tisztasági csomaggal kapcsolatban. Bár a mesemondóról kiderült, hogy imád búzát égetni és több milliót érő traktorokkal utakat elzárni, de gyanús volt Sparrow kapitánynak, hogy állandóan a pulzusát méregeti. Meg is kérdezte, mi a baj.
- Tudod Jack, nem akarok mégegyszer stresszes sokkot kapni mint akkor mikor meghallottam Feritől azt a tisztasági csomagot. Pedig a vérnyomásom jó, a bélműködésem is rendbe van, csak néha-néha jön ki egy kis csendes pöfeteg, de mikor meghallottam, hogy nem lehetek szeretet népem vezére Battonyán, hát felment a pulzusom majd kétszázra. De itt van, olvassa el maga is, de vigyázzon az egészségére! - motyogta karján vérnyomásmérővel a képviselő és tovább állt.
Jack meg leült a parlamenti folyosó titkos, dohányzós részébe és elkezdte olvasni a tisztasági csomagot. Szemöldöke hamar ráncos lett és az 5.pontnál ahol a vagyonosodási vizsgálatokról esik szó, kétségbeesetten nézett a battonyai búzaégető után mert úgy érezte pulzusa neki is a kétszáz felé közeledik. Az meg ugye halálos, de mivel volt már része ilyen élményben, tovább olvasott.
Lehangolta a tisztasági csomag. Úgy gondolta, ha bevezetik, itt már nem lesz lehetőség lopásra. Vagy már nincs is mit ellopni, de ez már mellékes. Jött ugyan az információ, hogy szinte senki sem szereti ezt a csomagot, de már későn.
Jack Sperrow kapitány úgy döntött, tovább áll. Meg aztán felhívta egy rendező, hogy érdekli-e a 4. rész, amire már Orlando és Keira is rábólintott. Lelkesen fogadta a hírt, de kikötötte, hogy ezek után már csak olyan kincseket hajlandó lopni, amit egyetlen tisztasági csomag sem véd. Mert mosakodni még Keira kedvéért sem szeretne.

Az utóbbi napok, hetek, hónapok eseményeinek tükrében sokan talán furcsállják, hogy miért nem a hazugságok vásáráról írok a hiúságok helyett. Pedig akik ismerik W.M. Thackeray híres regényét a Hiúságok vásárát, és ha jól belegondolnak, nincs is olyan nagy különbség a két szó között, főleg ha azt vesszük, hogy Becky a regény hősnője mennyi képmutatás és hazugság árán próbálja elérni álmainak beteljesülését, az anyagi jólétet és a társadalmi felemelkedést.
Pedig Beckynek még nem is álltak rendelkezésre a politika kiaknázatlan lehetőségei, ő csak a szellemességét, a csáberejét és a nőiességét vetette be a 19. század elején célja elérése érdekében.
Manapság meg elég a politika közelébe lenni és kiaknázni a tálcán kínált lehetőségeket. És itt nem csak Zuschlagról van szó. Talán már történelem, de nem szabad elfelejteni az Antal-kormány kárpótlásán "megzsírosodó" kisgazdákat, a Horn-kormány idején kipattanó Tocsik ügyet, az Orbán kormány hírhedt Apeh akcióját, vagy a fidesz közeli fantomcégek több milliárdos áfa csalását sem. Talán ezért is vált hiteltelenné a mostani politikai elit.
Tudom, hogy az egész történetet beárnyékolja Gyurcsány hazugsága, de az ő bűne "csupán" annyi, hogy volt olyan hülye, hogy beismerte. A másik bűne meg az, hogy a beismerést nem követte lemondás. Persze attól még nem változott volna meg semmi, a másik oldal képmutató emberei továbbra is a bevált demagóg eszközökkel, nyájas ígéretekkel gyűjtenék továbbra is a szavazatokat. Legfeljebb a támogatott erőszakot sem lehetett volna látványosan becsomagolni. Talán elkerültük volna a civil jogászokat, a még civilebb gárdát, és talán nem ismertük volna meg a pattogó gumilövedék európai útját sem. Ha belegondolok, ennyi talán elég is lett volna ahhoz, hogy ma valamivel mégis csak békésebben éljünk. De Gyurcsány maradt, mert amit Thackeray már régen sugall: a hiúság és a hazugság nincs messze egymástól. És nemcsak Gyurcsánytól, de Orbántól sem, aki minél hamarabb vissza akar jutni az őt megillető trónra.
Épp úgy, ahogy Becky, aki az elvesztett napóleoni háború után ismét a nyomor és a pénztelenségbe süllyed, de aki ettől még elszántabb lesz, hogy ismét visszakerüljön a Londoni előkelő társaságba. Mert biztos abban, neki ott a helye még akkor is, ha ezért később túl nagy árat kell fizetnie.
2010-ben, meg lehet, hogy nekünk kell sokat fizetnünk. Hiszen hasonlóan a Medgyessy-kormányhoz, az ígéreteket be kell majd váltani. Az meg ismét plusz pénzbe fog kerülni és egy újabb megszorítási csomagba. Könnyű lesz majd a jól bevált eszközzel az előző kormányra fogni a hibákat, de attól még nem fog javulni az átlag ember közérzete. Legfeljebb közönyösebbek leszünk és nem fogunk az utcára vonulni; főleg nem tv székházakat szétverni.
Talán csak azért, mert átérezzük Thackeray regényének örök érvényű igazságát, amelyet az író a regény záró bekezdésében így fogalmaz meg:
"Ó, hiúságok hiúsága! Ki boldog közülünk ezen a világon? Ki kapta meg azt, amire vágyott? És ha megkapta, ki van megelégedve?..."

Nicolas Sarkozy, a magyar ősökkel rendelkező francia államfő lebukott. Eddig azt hittem, azért jött hazánkba látogatóba, hogy ismerkedjen az ősökkel, hogy végre egyen egy jó pacal pörköltet, hogy tanuljon néhány szót magyarul. Aztán a miniszterelnöke elszólta magát. Azt mondta, hogy az államadóságot és a deficitet illetően "túl sokáig titkoltuk el az igazságot a franciák előtt". Akkor még Sarkozy "csak" belügyminiszter volt.
Röviden szólva, hazudtak. Gyurcsányosan mondva, elkúrták.
Persze a franciák, akik Guillaume Apollinaire, Honoré de Balzac,  Anatole France írásain, vagy Antoine de Saint-Exupéry Kishercégén nőttek fel, megtanulták a kulturált beszédet is. Ők az elkúrás és a hazugság helyett mentalitásváltást emlegetnek és Jules Verne szerű titkokról beszélnek. Pedig csak rájöttek ők is, költeni csak annyit szabad, amennyit megtermeltünk.
Közgazdasági okfejtés helyett térjünk vissza Nicolas Sarkozyhez (mellesleg már másodszor tévesztem el nevét, mindenáron Sárközynek akarom írni) aki az udvariassági látogatás helyett, tanulni jött Magyarországra.
Meglátogatta Sólyom Lászlót, valószínűleg kíváncsi volt rá, hogy egy "gyenge államfő" hogyan viszonyul a kisebbségi, nemzetiségi kérdéshez. Sólyom szerint sok magyar él az államhatáron kívül, Sarkozy szerint meg náluk túl sok idegen él a francia államhatáron belül.
Gyurcsánnyal való találkozást nagyon várta már. Érdekelte, hogy mi mennyit és főleg mióta nem mondunk igazat, és nagyon megszerette volna tanulni az "elkúrtuk" szót is.
Orbán Viktortól azt kérdezte, hogy vajon az ellenzék meddig tud elmenni egy ilyen bejelentés után. A tüntetésekről, a rongálásokról, az autók felgyújtásáról már vannak tapasztalataik, és a rendőri túlkapásokban is otthonosak, de ez a magyar népszavazósdit Sarkozy nem nagyon értette. Viktor valószínűleg elhallgatta a "civil" jogász fórum állásfoglalását a rongálók védelméről, hiszen a párizsi zavargások idején épp Sarkozy volt a belügyminiszter és népszerűségét is a határozott fellépéseknek köszönhette. És Sarkozy jobboldali politikus. Emelett harázott és keménykezű. És nem nagyon híve a szociális piacgazdaságnak, amit most Viktor meghirdetett. Nem is lehet, hiszen a jobbközép kormány hírdette meg a radikális változtatásokat a közkiadások tekintetében, ahol éppen a jobboldali kormány költekezett túl az elmúlt években. Meg a baloldali is, Mitterand államfősége idején.
Épp úgy, ahogy nálunk is. Jobbról és balról sem mondták el az igazságot, mert nem szokás. Nemcsak nálunk, de úgy látszik a franciáknál sem. No meg a németeknél, ahol Merkel asszony is szigorítások bevezetését tervezi. Mert ők is elkúrták.
Lassan egész Európáról kiderül a nagy elkúrás. A végén még Gyurcsány beszólása nemzetközi védjeggyé fog válni. Talán még szabadalmaztatni is kéne. A jelen állás szerint elég sok bevételt tudna kaszirozni belőle az ország költségvetése.
A sok elkúrás miatt, most jól jönne egy kis plusz pénz.

Kedves Elnök úr!
Meghatódva olvastam beszéde rövidke leiratát. Személyesen nem tudtam ott lenni, hiszen nem zárt be a munkahelyem, jelentem, én még nem élek rosszabbul mint tavaly. Tudom, ez a bűnöm, de valahogy csak el leszek ezzel a tudattal. Az ebédem is kiadós volt, olyan magyaros töltött káposzta csülök pörkölttel megbolondítva. Bár olcsó ruhát ma sem vettem, ezért haragszik is a kínai árus, és hibába vártam a magyar gárda agitációs managert, valahogy engem elkerült, valószínűleg az egyházzal egyeztet, hátha kapnak valahol ingyen termet.
Elnök úr! Tényleg igaza van: elég volt! Ezt most olyan magyar ember mondja, aki nem szeret asztalt borogatni, hiszen kár lenne azért a finom töltött káposztáért, és akinél most betelt a pohár! Igaz gyorsan meg is ittam a tartalmát - tejszínhabos capuccinó -, de akkor is elég volt! A háziorvosom szerint is, hiszen múltkor már 6.8-as cukorszintet mért. És ez akkor is annyi, ha a hatalom "lekezelő pökhendisége" miatt ezért még vizitdíjat is kellett fizetnem. Ráadásul Ön szerint is "cukormázas" ígéretekkel halmoznak el, mely szintén nem használ az egészségemnek.
A tükörbe is néztem, és megállapítottam, hogy annak ellenére, hogy tegnap fodrásznál voltam, meg van mind a két fülem, így hallhattam az igazi magyaros káromkodásokat, szidalmakat melyeket a képviselők kaptam az Országházból kijövet. Tényleg elég volt! Aztán ott vannak a hírTV "bértollnokai", akik ismét forradalmi lázban égnek. És a léhűtők! Olyanok kedves Elnök úr, akik a politika mellett eddig még soha nem csináltak olyant, amit kétkezi munkának hívnak. Jó, jó, néhány éve megragadtak néhány homokos zsákot az árvíz idején, de ezen kívül csak értékeltek.
Bevallom Elnök úr, élősködő is vagyok, mert én is megpróbálok mindent eladni. Tudja, ez a munkám. Az Öné meg az, hogy Battyonyától Nemesmedvesig bőszítse az embereket, azokat, akik nap mint nap dolgoznak, gürcölnek, gyereket nevelnek és szeretnek. Nemcsak a feleségüket, a családjukat, de az országot is. Mert az nemcsak az Öné, nemcsak a fekete ruhásoké, hanem mindenkié. Az enyém is. Mert ahogy Ön szokott fogalmazni: egy az ország. És ez az egyet nem Ön jelenti. Nem is Gyurcsány, aki ugye hazudott, de jó útra próbált térni. Ne gondolja, hogy felmentem, neki már az elhíresült beszéd után egyből le kellett volna mondania. Nem tette meg és ez hiba volt. Talán bízott a keresztényi megbocsátás erejébe. Persze tudhatta, az egyház a megbocsátást is sokféleképpen értelmezi.
Elnök úr! A hazugságoknak tényleg ára van. Erről majd néhány év múlva Ön is meg fog győződni. Amikor majd ki kell fizetni a 16. havi nyugdíjakat, amikor meg kell szüntetni a munkanélküliséget, amikor ki kell nyitni újra a bezárt kórházakat, amikor a háziorvosok zsebéből ki kell venni a vizitdíjat, az egyetemekről el kell vonni a tandij bevételeket, és amikor Felcsútot fel kell terjeszteni az ország fővárosa címre. Sajnos erre még várni kell néhány évet. Tudom Ön türelmetlen ember, ég Önben a tenni akarás vágya és legszívesebben már holnap átvenné a hatalmat, amit mindennél jobban kíván.
Tudja Elnök úr, ezt szeretném én is. Örülök annak, hogy néhány nap múlva tényleg Öné lesz a hatalom. Mert megérdemli. Tényleg! Sokat edzett érte, egyszer talán meg is sérült az ütközet közepette. Felkészült rá és biztos, hogy meg is fogják szavazni.
Felcsút FC várja Önt, mint leendő elnökét. Ezzel irányt is mutat majd Gyurcsánynak, az örök ellenségnek. Gratulálok a leendő pozíciójához Elnök úr. Bízom abban is, hogy az elhatárolódott gárdája majd karantént von Felcsút köré, ha már az Oktatási Minisztériumnál nem sikerült, és senkit sem enged ki onnan.
Így legalább biztonságban lesz Ön is. Talán az ebédje sem fog elfogyni és divatos öltönyeit sem kell majd ócskább ruhákra cserélnie. A Felcsúti csendben egy újabb könyvet is írhat, Elég volt! címmel.
Mert Magyarország szívdobbanása Ön szerint, csupán ez a két szó.

Morvai, a jogvédő szerint az elmúlt esztendőhöz hasonlóan idén is fennáll az emberi jogok tömeges és durva megsértésének közvetlen veszélye. A társelnök úgy gondolja, hogy a tavaly őszi események felelőse nem az antiszemitizmus, a fasizmus vagy a randalírozási vágy tulajdonította, hanem Gyurcsány Ferenc és pártja. Ezért Gyurcsány mondjon le!
Ez lenne Morvai, a jogvédő. Lesújtó és szörnyű is egyszerre. Ezek szerint nyugodtan lehet törni, zúzni és rombolni, MTV székházat kirabolni, barikádokat építeni, lezárni a fél  országot, mások nyugalmát, békéjét zavarni. Ráadásul még külföldről is hozhat megfigyelőket. Vajon csak a rendőröket fogják figyelni, vagy a randalírozókat, a tojással dobálókat is? És ezek a megfigyelők jó látható helyen fognak-e rendelkezni azonosító számmal? Mert ha nem, akkor hogyan tudom kik figyelnek? 
Ezen túl Morvai egy jósnő is. Egy javas asszony, egy kuruzsló. Lát a jövőbe, tudja, hogy lehetnek jogsértések. És azt tudja, hogy biztonságban van-e az Országház, vagy az MTV épülete, vagy az utcai közvagyon? Tán ezek már nem is fontosak? Tudom, bűn volt megvédeni az Parlamentet, bűn volt piros színt keverni a Híradó új külsejébe, és bűn volt elkezdeni a négyes metrót, mert úgyis szét fogják verni. A Combinókról már nem is beszélve, néhány leszerelt munkásőr otthon már ágyukat eszkábál, és a szerencsétlen sorsú villamosra szerelve indul majd újra harcba. Pelikán elvtárs meg narancsot termel, hogy ha jön a hatalom átvétel, ne kerüljön újra bajba. Talán dr. Kotász is vissza jön, hogy a Gárda élére álljon, mert ott úgyis csak testnevelésből felmentetteket vesznek fel.
Azt nem tudom, hogy Morvainak mi fog majd járni ezekért a baromságokért, de talán egy igazságügyi miniszteri poszt felsejlik előtte mint jövőkép. Vagy talán alkotmánybíró is lehetne, cinizmusa már van hozzá.
Tegnap is mutatták a felvonulókat. Ők nem Korda Gyurit kérték, meg egy Hofi kabarét, hanem jókat üvöltöztek. Ahogy elnéztem ezeket a 50-60 éves, savanyú sorsú ifjú demokratákat, kíváncsivá is tettek. Vajon 20 éve ezelőtt is ilyen lelkesen kiabálták a május 1.-i felvonáson, hogy "vesszen Kádár!" és "Kádár takarodj!". Vagy talán egészen másról szólt akkor az ének? Pedig akkor még a jogvédő Morvai is, csak mint vörös nyakkendős üttőrő tapsolta a rendszer nagy vezetőit.
Tapsolni és áhítattal figyelni a nagy vezért persze most is fogja - persze vörös nyakkendő nélkül -, hiszen néhány nap és útmutatást és helyzetértékelést kapunk Viktorunktól. Megtudhatjuk, mennyire rosszabbul élünk, hogy a komcsik elherdálták a közvagyont, hogy ártatlan embereket vernek agyon, hogy Mikola nélkül nincs egészségügy, Varga nélkül pénzügy, és...egy jó nagy hatás szünetet tartva, nélküle meg nincs ország. Taps, dübörgő taps és Viktorunk arcán angyali mosoly.
Meg aztán a skót bírónak is a Gyurcsány súgott, és Gerát is csak azért állítatta ki, hogy szenvedést okozzon az igazi magyaroknak. Akik itt vannak körülötte és szomjazzák minden mondatát.
Jókat fognak derülni a viccein, elemzők fogják értelmezni az érthetetlen körmondatait, megfogják állapítani, hogy jobb volt tavaly és rosszabb volt mint tavalyelőtt. Persze ettől még nem fogunk jobban élni és azt sem fogjuk tudni, hogyan kéne jobban élnünk.
De ezt nem is akarják tudni. Mert akkor ki fog majd 2011-ben az utcára vonulni és tüntetni. És ki fogja őket megvédeni, mert Morvai asszony akkor már a másik oldalon fog ülni és valószínűleg másképp fogja látni a világot. És a jogvédelmet, és a külföldről hívott megfigyelőket.
Egy önmagától is független jogásznő már csak ilyen.