Semjén Zsolt, a KDNP elnöke jó hírnév megsértése miatt pert indít egy újságíró ellen, aki antiszemitának bélyegezte egy hétfői televíziós műsorban - jelentette be Halász Zsuzsa, a kereszténydemokraták szóvivője keddi budapesti sajtótájékoztatóján.
Mondhatnánk, már megint a Semjén. Pedig én kedvelem. Egyrészt muszáj is, hiszen a térség országgyűlési képviselője. Az már más kérdés, hogy úgy lett megválasztva, hogy nem is ismerték, hiszen 200 km a távolság a lakhelye és az általa képviselni kívánt körzet között. Légvonalban. Gondolkodásban, felfogásban meg sokkal több.
Szomszédom, a 81 éves Feri bácsi, akit mellesleg nagyon kedvelek, nagy fidesz, főleg Viktor rajongó (még  SK-s képe is van a vezértől). Amikor lebukott a fideszes jelölt és Tömjén Zsoltot jelölték, átjött hozzám az öreg.
- Most már a "Szemjénre" kell szavaznom ugye? - kérdezte és kajánul mosolygott, hiszen jól tudta, ebben nem nagyon egyezik a véleményünk.
- Feri bá, tudja, kire fog szavazni?
- Hát a Viktor emberére.
- De nem a körzetben lakik, pesti.
- Tényleg? - kérdezett vissza. Akkor láttam először bizonytalanságot az arcán.
- És a papok embere. - vetettem oda kajánul, mert tudtam, azokat aztán végképp nem szereti. Sokat mesélt a régi dolgokról amikor még a papi uradalomban volt napszámos. És cseléd, és szolga.
A végén szomorúan elballagott az öreg. Nem tudom, hogy a végén szavazott-e a "Szemjénre", de ennek már nincs is jelentősége. Mert ha a szembe szomszédom Viktor macskája indul a választáson a másik Viktor jelöltjeként, ő is nyert volna.
Megjegyzem, annak jobban örültem volna. Egyrészt elkerülné a kertemet, másrészt nem kellett volna már kettő macskariasztót vennem (darabját 15 ezerért). Meg talán egy macska nem tud annyi hülyeséget összehordani mint kedvenc keresztény képviselőm. Akit mellesleg a választás óta nem is láttunk a körzetben. Nem is hiányzik, de ez már nem is titok többé.
Akkor meg miért kedvelem? Mert akit kedvelünk, azt nem szokás lehülyézni, arról nem szokás olyanokat mondani és írni, amit egyébiránt az agyunk és a lelkünk sem szeret. Ha olvasná ezeket a sorokat Tömjén Zsolt, biztos kikérné magának, hogy használom a lelkünk szót, mert azt csak az igaz keresztények tehetik meg. Az agyunk szót miért nem kérné ki magának?
Erre is tudom a választ, de tudjátok: akit kedvelünk...

Az előző rész tartalmából:
"Nem kapnak segítséget, egyedül maradtak. Halkan visszaülnek a kocsiba, ahol még mindig Feri vezet, de már Viktor is beletörődött az egészbe.
Másnap mind a négyen egy-egy borítékot találnak a postaládájukba, benne egy rövidke üzenettel: Tudom, mit tettél ezen nyáron! Valaki."

Rémült, ideges napok jöttek. Feri volt a legjobb helyzetben, mert ő egyből a titkosszolgálathoz fordult, de eltévesztette az ajtót és Jennifer Gardnerhez kopogott be az Alias forgatásán. Jani nyugodt maradt. Úgy érezte amit eddig tett a siker érdekében azt majd a Valaki is viszonozni fogja. Meg aztán az év végén úgyis lelép, addig meg talán sikerül elhúzni a dolgot. Viktor néhány napra elvonult pihenni, őrzéséről a Gárdája gondoskodott. Egy nagy bajuszú magyar aggodalmaskodott, hogy a gárda nem is tud lőni, de egy tanár ember megnyugtatta, hogy a fekete ruhájuk és a díszszázadot idéző menetelésük is elég elrettentő lehet, mo meg az idős nénikék úgyis sorfalat fognak alkotni, mert olyan "szép szál legények"! Persze a harcos természetű Mária még gondot okozhat, de Viktor tudja, a csatamezőn szükség van bátor amazonokra is.
Ibolya, ahogy előkerült a "sztárlisztje" és megigazította az amúgy is hibátlan kosztümjét, egyből akcióba lendült. Úgy gondolta a nemzetközi nyilvánosság ereje majd segít megoldani a nézeteltéréseket.
Mint mindig, most is tévedett.
Már az ültetési rendnél hajba kaptak. Viktor nem akart Feri, Jani és Ibolya mellé ülni, Ibolya szeretett volna Jani közelébe lenni, Feri meg mindenféleképpen középen akart ülni. Ráadásul Viktor egy nagy táblát is vonszolt maga mögött "még magamtól is elhatárolódom" felirattal, de mikor az Őr megkérdezte, hogy ez mit is jelent, zavartan csak ennyit mondott: "ne is kérdezze, magam sem értem mitől kéne elhatárolódnom!"
Feri a téves kopogással okozott egy kis galibát. Megjelent Jennifer "Alias" Gardner és felajánlotta, hogy egymaga elintézi ezt a zavaros gárda ügyet ha szükséges. Néma csend támadt. Viktor és Feri lehunyta a szemét, példás családapaként nem is tehettek mást. Ibolya bár nagy "L Word" rajongó, de ezt titkolnia kell mert környezete másképp ismeri, így ő sem nézett fel. Jani állt fel egyedül - a kamera zavarba is jött - és egyből el akarta játszani Vaughn szerepét, de mikor Jennifer előhúzott egy bulin készült fotót, akkor Jani egyből egy két méter hosszú számlával bizonygatta, hogy ő bizony áfásan fizetett.
Az újságírók ezek után meg végképp nem tudták eldönteni, hogy mit is keresnek itt. Irén - ki a nyáron kigyógyult betegségéből - vette észre előszőr a bajt. Feltünt a Valaki és egy gyors mozdulattal rájuk zárta az ajtót. Már nem érdekelte a nyári kaland, hogy ők négyen egyszerűen magára hagyták. Csak szabadságot és nyugalmat akart.

Ehhez meg be kellett zárni őket az újságírókkal együtt. Mert így csak magukban tehetnek kárt, másoknak egy ideig nem árthatnak. Jó kedvűen hagyta el az épületet. Mikor fütyörészve befordult az egyik mellékutcába csak akkor vette észre, hogy Jennifer "Alias" Gardner valahogy mégis csak kijutott az épületből.
És nem volt egyedül. Jani kisérte szabadon, Gárdától mentesen.

Ma rövid leszek. Tudnék hosszabban véleményt nyilvánítani, de úgy gondolom, most fölösleges. A hírek mindennél többet mondanak:
Tomcat Mokkabeli zsidózására a TV2 ennyit reagált: "ez a TV2 hatásköre, akár csak az is, hogy a jövőben szerepel-e még Tomcat a Mokkában"
Szetey Gábor államtitkárt sértő módon ábrázoló képet rakott ki ma oldalára a Lánchíd Rádió online szerkesztősége.
A rádió egyik munkatársa így értékelte a helyzetet: "Minden lap maga dönti el, milyen cikket ír, milyen képet rak hozzá, és hogyan szerkeszti." Az ügyeletes szerkesztő - akit közben gyorsan kirúgtak - a Fidesz önkormányzati képviselője.
Morvai Krisztina független (sicc!) jogász szerint fizikai védelemre is szükségük van az embereknek, ha jogtalan támadás éri őket. Mindezt nem a magyar rendőrségről mondta, hanem a Magyar Gárdáról, amit már a Fidesz sem nézz jó szemmel. Itt csupán annyi a bibi, hogy ott már nincs jó szem, csak rossz, az meg úgy sem lát semmit.
Tanulságként, Anthony de Mello története Budbháról:
"Egy nap Buddhát halálosan megfenyegette ANgulimal a bandita.
- Akkor légy olyan kedves, és teljesítsed utolsó kívánságomat - kérte Buddha. - Vágd le azt az ágat.
A bandita kardjának egyetlen suhintásával levágta, majd azt kérdezte:
- És most?
- Tedd vissza! - kérte Buddha.
A bandita felnevetett:
- Ha azt hiszed, hogy ezt bárki is meg tudná tenni, hát bolond vagy.
- Ellenkezőleg. Te vagy a bolond, amiért azt hiszed, hogy hatalmas vagy, mert sebesíteni és rombolni tudsz. Pedig az gyerekjáték. Aki igazán hatalmas, teremtésre és gyógyításra képes."

Mi vajon mire vagyunk képesek? 

Augusztus 20.-a van, Szent István ünnepe. Budapesten mindenki ünnepel, zászlófelvonás, légi bemutató, tüzijáték. Négyen: Feri, Viktor, Jani és a nő, Ibolya a Kossuth téren találkoznak. Feri azon ábrándozik, hogy ha elkészül a kormányzati negyed, mennyivel jobb dolga lesz a miniszterelnöknek. Viktor arcán az aggodalom jeleit lehet felfedezni, mert eltökélt szándéka volt résztvenni egy újabb kordonbontáson, de most nem talált egyetlen úttorlaszt sem. Jani, a sikerorientált vállalkozó már-már kétségbeesve keresi Susant és a szabadság fuvallatára vár. Ibolya a "sztárlisztjét" keresi, nem tudja eldönteni, hogy a kosztüm színe menni fog-e az autó ronda kárpitjához. Ők négyen az utazók. Bár nem szeretik egymást, de a csúnya viharos szél összeterelte őket. Talán kapatosak is egy kicsit, de Feri állítja, hogy Gyula szokott inni, de most ő Lacival lemaradt, mert állítólag valami kézfogás miatt elszámolni valójuk van egymással. Ibolya valamikor még vonzódott egy kicsit Viktorhoz, de amióta belenézett a legnagyobb otthoni tükörbe, egyszerűen szerelmes lett önmagába. Jani még új egy kicsit, talán meg is van szeppenve, főleg amióta nem repülhet egyedül. Aztán az idősebb Gábor is cserben hagyta, a fiatalabb meg nagyon mohó, adni is kellett neki a kedvenc süteményéből egy jó nagy adagot. Viktor a kövérnél és kövérebb szeretne lenni, de igazi magyar bajusz híján erre semmi esélye.
Most meg itt állnak egymás mellett és el kéne indulni autózni a sötét, elhagyott úton, pedig valahonnan a sötétből előtűnhet majd a Valaki. Feri vezet, bár ezt Viktor nehezen tűri, de mivel Ibolya feléje sem néz, ő meg Janihoz nem akar szólni, így kénytelen beletörődni a helyzetébe: ismét nem ő írányít. Ráadásul csak előtűnik a semmiből a Valaki és megtörténik a baj. Viktor egyből Ferit hibáztatja, mert borzalmasan vezet. Jani egymaga szervez szimpátiatüntetést, nehogy azt higgyék, a Valaki faji megkülönböztetés áldozata lett. Ibolya még mindig a "sztárlisztjét" akarja és kijelenti, ő nem látott és hallott semmit, de ura a helyzetnek. A döbbenetet pánik váltja fel: mi van akkor ha kiderül, nem csak Feri vezette rosszul az autót? Jani félre navigált, Viktor focimeccsen képzelte magát: mindenkibe belerúgott, miközben "Hajrá magyarok!" rikácsolással vonta el Feri figyelmét a vezetéstől. Ibolya is bevetette magát, halk, titkos mondatokat búgott Feri fülébe, melynek értelméről ő sem volt meggyőződve igazán. Rövid tanakodás után, egymásra kacsintottak és a Valaki már repült is a Dunába. Ha nem foglalkozunk érdemben a problémákkal, azok nem is fognak jelentkezni, gondolták szinte egyszerre. De tévedtek. A Valaki még él és megpróbál segítséget kérni. Feri és Jani felé is nyújtja a kezét, de Viktor őket is félrelöki, mert egyedül akarja megmenteni a Valakit. De túlbecsülte az erejét, és Valaki visszazuhant a mélybe. Itt végleg elmérgesedik a helyzet. Viktor telefonon hívja a gárdát, Feri a Gyulát, Jani a másokat, Ibolya meg...ő meg mindig a "sztárlisztjét" keresi.
Nem kapnak segítséget, egyedül maradtak. Halkan visszaülnek a kocsiba, ahol még mindig Feri vezet, de már Viktor is beletörődött az egészbe.
Másnap mind a négyen egy-egy borítékot találnak a postaládájukba, benne egy rövidke üzenettel:
"Tudom, mit tettél ezen nyáron! Valaki."

Az elmúlt időszakban már számtalan esetben ostoroztam a médiát, mert folyamatosan becsapnak, félrevezetnek és megpróbálnak irányítani. Persze a legtöbb esetben ellen is tudok állni, de mikor az érzelmeimre hatnak, a csapdájukba esek.
Az alábbi hírt olvasom a hírkeresőben:
"Fasiszták és homoszexuálisok a Fradi elnökségében." Hogy micsoda? Káprázik a szemem, vagy egyszerűen meghülyültem az internet böngészése közben? A szívem, a lelkem zöld-fehér. Mindig is az volt, bár volt egy rövidke időszak amikor azt írtam, hogy "elpattant egy húr", de néhány nap múlva már vittem is a szívem javítani és újra helyreállt bennem a béke. Mert a Fradi, az örök. Erre olvasom ezt a szörnyűséget, az egeret természetesen odamozgatom, de azon veszem észre magam, hogy nem merek kattintani. Mert erre egyszerűen nem lehet kattintani. Mert az, hogy homoszexuális, nem zavar. De fasiszták? 2007-ben? Mi a fenét kreált már megint a média? Egy napnak kellett eltelnie, hogy rámerjek kattintani a hírre. Épp olyan feszültség volt bennem, mint mikor a hétvégi forduló eredményét lesem percenként a fradi web oldalán. Egy villanás és a "Múlt-kor történelmi portálon" találom magam. Most nem írom le, mit harsongtam bele a levegőbe, mert még most is szégyellem. Baj az, hogy csak én szégyellem magam. Aki összeállította a hírt, az biztos kajánul vigyorog, most ismét sikerült átcsesznie mindenkit! Bevettük a cumit, sikerült, minden bizonnyal több ezren kattintottak a hírre. Mert valószínűleg a hírkereső ebből él. Ha minél többen kattintanak, annál több a bevétel. Ehhez meg a legjobb módszer, ha átverjük az embereket és jó nagyokat csúsztatunk. Mert ha odaírják, hogy a fenti mondat egy 50-es évekbeli ÁVO-s jelentésből származik, talán már nem is olyan érdekes a hír. Csak egy valamit felejtenek el a szerkesztők. Örkény István óta, külön jelentésük van az egymondatos gondolatoknak. Azok persze igazi gondolatok voltak és nem azért születtek, hogy kattintásra ösztökéljen bennünket.  Hanem gondolkodásra. Ez pedig óriási különbség...de ki foglalkozik ezzel manapság?

Ezen a Szent Istváni napon nem akarok történelem órát tartani, egyrészt mert nem vagyok tanár ember, másrészt sajnos már régen jártam iskolába és bár szeretem a történelmet, ismereteim elég hézagosak már. Persze nem akarom másra kenni ennek a hiányát, hiszen olvasással sok mindent belehetne pótolni, de most mégis közzé tenném hiányérzetem. Vajon a média világa mit tesz annak érdekében, hogy a sok mocsok és szenzáció hajhászás közepette egy kicsit foglalkozzon az ünnep történelmi hátterével. Nézzük a választékot. M1: István, a király. Még szerencse, hogy elkészült ez a remekmű, így évente lelehet tudni a kötelességét a közszolgálati tévének. RTL Klub: Kútfejek és a Jó fiúk feketében járnak. TV2: Kalózsziget, 7 törpe, vanilia és csokoládé. No meg Loch Ness...Nem is sorolom továbt, mert még azt hiszik, műsorújsággá léptettem elé a blogomat. Pedig még sorolhatnám a helyszínelőket akik a szívek szállodáját előzik meg és még véletlenül sem hagynám ki a tököst meg a nőt.
Itt tartunk, Szent István ünnepén, amikor emlékezni kéne, amikor vissza kéne nyúlni ezer éves örökségünkhöz. Ennyit tud a média nyújtani, igaz, választéka sincs. Pedig létezik tematikus csatorna is, a Viasat History (minden dicséretem az ővék!), de ők is csak abból tudnak választani, ami van. Egyiptomi fáraók, római császárok, angol királyok és királynők - épp a héten volt egy nagyszerű filmecske a szűz királynőről, Erzsébetről - Sztálin és Hitler. Lassan jobban ismerjük a világtörténelmet, mint a miénket. Vajon a magyar média miért nem tud ezekhez hasonló dokumentum filmeket gyártani a magyar történelemről, az Árpád-házi királyokról? Persze nem vagyok naiv, tudom a választ: pénz és érdektelenség (amiben nem hiszek). Bezzeg ha a történelmi tudatlanságból eredően a feketében és kopaszon romboló kútfejek szétverik a TV székházat, már rohannak az események sűrűjébe. Az remekül kitölti a műsoridőt és még sok pénzbe sem kerül. Legfeljebb a helyreállítás, de az még belefér az elfogadható veszteségek rublikába. Manapság már nem István a hős, hanem Gerald Depardieu és természetesen az ünnepek elmaradhatatlasn Spencer-Hill kettőse. No meg a tűzijáték, mely akkor lenne igazán látványos, ha egy kis vihar is párosulna hozzá. Szinte súlykolják a nézőkbe, ne menjetek ki a Duna-partra, mert jön a hurrikán, inkább maradjatok a tévé képernyője előtt, mi majd mindent megmutatunk, ötpercenkénti reklámokkal fűszerezve, mely jó sok pénzt hozz a konyhára. Gondolom milyen problémát okozott nekik kitalálni, hogy a tűzijáték előtt milyen filmet adjanak le, hogy a néző még véletlenül sem kapcsoljon át a konkurencia csatornájára. Pedig a tűzijáték igazából média független.
Ha azok a robbanó töltetek tudnák, hogy a mai napon a tolvajok hercegnője mindent belead azért, hogy apám hős legyen a szívek szállodájába, ahol ünnepelni gyültek össze a szörnyek, a kalózok, a sárkányok és a törpék, valószinűleg inkább nem robbannának fel. Vagy mérgesen a látványos alakzatok helyett inkább egy nagy fityiszt mutatnának az őket több száz kamerával mutató médiának.

Én meg a Csodakutyák és a Fekete tulipán helyett inkább elmegyek a város koszorúzási ünnepségére és így emlékezem államunk alapításásra, Szent István ünnepén.